Gábor Dénes díjasaink Gábor Dénes születésének 120. évfordulójára e modern kori pandémiának a fénytörésében fogalmazták meg a vállalt példakép és a mai globális kihívás keltette rezgéseket „interferálva”, a saját munkásságuk eseményterében érvényes és megosztásra szánt jövőépítő gondolataikat.

 

Az esszékötet pdf formátumban letölthető >>

 

 

Látomások koronavírus idején

Elég érett a társadalmunk?

TARTALOM

  1. Dr. Babcsán Norbert – Homeing, elektrifikáció, digitalizáció, hálózatosodás, élet
  2. Dr. Barabási Albert László és Joseph Loscalzo –  A tudomány felgyorsulása elengedhetetlen a válság idején
  3. Dr. Bárczy Pál – A dolgok összeérnek
  4. Dr. Harsányi Gábor – A tigris – avagy John Smith további története
  5. Havass Miklós – Gondolatok a jövőről a Covid karanténjából
  6. Dr. Kroó Norbert – In memoriam Gábor Dénes
  7. Dr. Merkely Béla – Megtanultunk együtt élni a járvánnyal
  8. Dr. Náray-Szabó Gábor – Mi legyen a járvány után?
  9. Dr. Sarkadi Balázs – A koronavírus-járvány egy orvos-biológus szemével
  10. Dr. Szabó Csaba Attila – Gondolatok az ötven éves internet és a koronavírus kapcsán
  11. Dr. Szendrő Péter – Sorsfordító évforduló

Az itt közreadott írások gyarapodásával válik majd lehetségessé a gondolatfűzérek és a javallott reakciók természetét tükröző tagolás. A GD Emlékévek honlap-címén a szerkesztők örömmel vesznek minden kiváltott reflexiót és kérdést, amit készséggel továbbítunk a szerzőkhöz. Emlékező – jövőalakító üzenőfalunkkal indokolt esetben készek vagyunk a megkeresések indította párbeszédek követésére is.

Kérjük hozzászólásaikkal az alapitvany@novofer.hu címen keressenek minket.

 

ELŐSZÓ

Tisztelt Olvasó!
Kedves – velünk tartó – tapasztaltabb és ifjabb Barátaink!

Néhány hónappal ezelőtt úgy gondoltuk, hogy Gábor Dénes születésének idei, 120. évfordulója alkalmából, valamint a Nobel-díja átvételének 50. évére emlékezve egy programsorozatot indítunk „Gábor Dénes emlékévek 2020-2021” megjelöléssel. Az akkori terveinket az élet erősen átrendezte.

A programcsokor részeként a díjazottak teljesítményét bemutató és népszerűsítő – immár hagyományos – éves kiadványunkon túl tervbe vettük a Gábor Dénes-díjjal és az „In Memoriam Gábor Dénes” oklevéllel elismert szakemberek gondolatainak összegyűjtését és nyomtatott könyv formájában való kiadását. A Covid-19 néven elhíresült járványhelyzet kialakulása azonban már a kezdeti lépéseinket befolyásolta. Kiválóságaink gondolatait – immár harmadik alkalommal – szerettük volna a névadónk mérnöki-, feltalálói- és társadalomtudósi munkásságának tükrében megismerni és közre adni, azaz: az életművéhez igazítva kiadni.

Ahhoz az életműhöz, amit az 1963-72 között született „Találjuk fel a jövőt!”, „Tudományos, műszaki és társadalmi innovációk”, valamint különösen „Az érett társadalom” című kötetek oly máig ható érzékletességgel közvetítenek. Ez a hagyományos esszétematika most új megvilágításba került a veszélyhelyzet, de különösen az azt követő – jelenleg már prognosztizálható – világméretű változások okán.

A következő hónapok gazdasági-, társadalmi folyamatainak részeként, vagy azok inspirálására a tudományos megalapozottságú mérnöki, innovációs tevékenység felértékelődését várjuk. Ebben a folyamatban a Gábor Dénes-díjasok gondolatai, a kihívásokkal szembenéző, felelős válaszokat kereső magatartása – a terveik közre adása – hasznos kalauzunk lehet.

Arra kértük hát jeleseinket – Gábor Dénes-díjasainkat -, hogy e modern kori pandémiának a tükrében fogalmazzák meg a saját munkásságuk eseményterében érvényes és közzétételre szánt jövőépítő gondolataikat.

Más megközelítésben: a célunk az volt, hogy válaszokat fogalmazzanak meg arra az égető kérdésre: mi kell ahhoz, hogy társadalmunk érettebb legyen. Bízunk abban, hogy a szerzők gondolatai a jelenlegi helyzet kialakulásával kapcsolatban, – az elmúlt hetekben, hónapokban szerzett és már leülepedett – tapasztalataikba, valamint a világ, valamint a szűkebb szakterületük, életterük inspirálta feladatokba, továbbá azok megoldásának lehetőségeire vonatkozó prognózisokba betekintést enged az olvasók számára. Amennyiben névadónknak „Az érett társadalom” című könyvében kifejtett – és ma is aktuális – megállapításaihoz kapcsolódnak ezek a gondolatok, akkor nagyban segítik emlékápoló célunk elérését is. Azt vártuk, hogy az átélt veszélyhelyzetnek a fénytörésében fogalmazzák meg a vállalt példakép és a mai globális kihívás keltette rezgéseket „interferálva”, a saját munkásságuk eseményterében érvényes és megosztásra szánt jövőépítő gondolataikat – itt és most. Ez az éltető szellemidézés keltette „utórezgés” segíthet választ adni a kérdésre: elég érett-e a társadalmunk, s mi kell ahhoz, hogy érettebb legyen. Nagyon bíztunk abban, hogy a Gábor Dénes-díjasok közösségének írni kész csoportja ezen a csatornán keresztül is tud segítséget nyújtani a világnak, de legalábbis nemzetünknek.

Időközben azonban ezt a tervünket is kénytelenek voltunk felülvizsgálni. Több kiváló díjazottunk jelezte, hogy bár a gondolatait segítségünkkel szívesen megosztaná az arra érdeklődést mutatókkal, ám olyan feladatokat generált a helyzet, amelyek megoldása abszolút prioritást igényel és így nem lesz ideje egy mégoly szíve szerinti „novella” összeállítására.

Időközben ugyan a felelős magatartás, az elhivatott áldozatos közösségi szolgálatok és intézkedések folytán csitulóban a vészhelyzet Magyarországon. Úgy véltük azonban, hogy az idő nem kedvezhetett eredeti felkérésünk szűk időkereteinek. Ám azt is valljuk, hogy kiválóságaink szellemi útmutatása, tanúságtétele, korrajzi jelentőségű nyilvános hangja nélkül nem lehet teljes, nem lehet iránytűvel felérő ez a közös főhajtásunk.

Ezért kértük a rendkívüli feladatokkal birkózó díjazottjainkat, hogy akár egy korábbi, – most a honlapunkon velünk és honfitársainkkal megosztható – írásukat, akár pedig ezekben a nehéz hetekben bármely fórumon velük, vagy tőlük megjelent riportot, nyilatkozatot, cikket felhasználva adhassunk értékes többletet az innovatív, felelős problémakezelés, kihívások leküzdése és a folytatás kívánatos irányainak kijelölése szempontjából. Így hát most az eredeti esszék mellett örömmel tesszük közzé az ilyen jellegű dokumentumokat is ebben a kivételes multimédiás repertóriumban.

Bízunk benne és reméljük, hogy ilyen módon közös üzenetben – első lépcsőben elektronikus formában, majd nyomtatásban – válik olvashatóvá, hallhatóvá szándékunk és akaratunk egy még érettebb társadalom megformálására.

Budapest, 2020. június 5.

 

dr. Bendzsel Miklós          Jamrik Péter
a kuratórium elnöke         az alapító képviselője

 


Dr. Babcsán Norbert

2020 = c3 azaz Closer by closing with corona – Homeing, elektrifikáció, digitalizáció, hálózatosodás, élet

Amikor még február végén Kínában tombolt a járvány, megkérdeztem bölcs éltes barátaimat, hogy kimenjek-e Kanadába március 8-án. Az egyik azt mondta, hogy felelőtlen vagyok, ha elutazom a másik bíztattott, persze menjek ki. Az utóbbira hallgattam.
Minden nyugodt volt, amikor 8-án megérkeztem. Azonban 11-én este Trump bejelentette, hogy lezárja Amerikát Európa előtt, amit én úgy értelmeztem, hogy nem fognak indulni repülők Európába. Másnap este Szlovákia bejelentette, hogy lezárja repülőtereit. Pánikhangulatba kerültem. Másnap reggel lemondtam a Torontói Magyar Mérnöki Egyesületben az előadásomat és sikerül még aznapra átfoglalni a repülőjegyet, hogy hazameneküljek. Üres torontói reptérről szinte üres géppel indultunk. A LOT gép már nem járt, a baráti házaspár hölgy tagja már nem tudott Magyarországra hazajönni. Nekem szerencsém volt. 14-én érkeztem haza. Irány Miskolcra autóval. Egy kicsit hezitáltam, hogy valahol elbújok két hétig, nehogy fertőzzek, ha megfertőztek. Végül is mire Miskolcra értem letettem róla. 14-e óta lényegében otthon. Most már sajnálom, hogy nem tartottam meg a kanadai előadásomat. Bátrabb is lehettem volna, hiszen az egész társadalmat érintő változások lassabban történnek, mint azt a félelmeink diktálják. Ezt az időt azonban nehéz az adott pillanatban felmérni.
Az önkéntes karanténban, majd később a kijárási korlátozásban töltött időszak életem egyik legszebb szakasza. Szerencsések vagyunk. A Bükk lágy ölén, Miskolctapolcán, egy kertes házban lakunk. A homeOffice nekem nem új. Két és fél éve otthon dolgozom, de most az élet teljesedett ki azzal, hogy mindenki, az egész család itthon van. Egyszerre otthon az itthon és alkotóműhely (nem szeretem a munkahely szót), iskola, illetve játszótér. Dolgozószoba lett a nappali központ, a kisebbik fiunk itt tanul velünk, mi dolgozunk. A nagyobb már önállóan tanul a Discord-on és Moodle-n keresztül tartják neki az órákat. Lassan megértem mit jelent az internetes adatletöltési sebesség, a 4G, az 5G, illetve mennyi adatsebesség kell az on-line konferenciákhoz, mennyi a wifi teljesítménye és az eszközeim antennáinak érzékenysége. Helyi HomeMobileNetwork felújítását tervezünk a nagyobbik fiammal.Jön a jó idő, a teraszon alakítom ki az irodát és a tudományos műhelyt. Létrehoztam egy HomeLab-ot, valahogy be kellene vonni a lenti fürdőszobát is. A család bevonul a dolgozószobába, én kivonulok a teraszra. A családon belüli tevékenységek átalakulnak, átlapolódnak, más kapcsolódások alakulnak ki. Nálunk a munka és a család eddig is összefonódott, most a munkahely és az iskola is integrálódott, ami nekünk nagyon pozitív folyamatot eredményezett, persze nem mindenki másnak. Most teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az otthon lett a család alkotóműhelye (munkahelye), iskolája, élettere is egyben. Szerencsések vagyunk, hogy kertes házban lakunk mert így van elég életterünk és együtt tudunk élni a természettel is.
A gyerekek is innovatívan reagáltak az új helyzetre és a technikákra. A kisebbik, 8 éves, fociklubbot szervezett a Messengeren. Három iskolatársa vett részt, mindenki a saját udvarán focizott úgy, hogy a lépcsőre letett telefonon egyszerre 3 gyerek videóhívásban volt jelen, mindenki rúgta a saját labdáját, együtt voltak és közösen alakították ki az új játékot. Én is részt vettem már az első Zoom-os on-line HomeConference-en, a magyar egészségügy digitalizációjával kapcsolatban.
Mostanában több fiatalkori szenvedélyemet veszem elő. Ilyen pl. a fotózás. Örömmel megosztom a képeimet a facebookon. Megrendeltem egy mikroszkópot, azzal fogom a mikrovilágot fotózni. Mindig is zavart a vásárláskor a tömeg. A feleségem interneten vásárolt már régóta, HomeShoppingol. Most bejött a páros héten zöldség-gyümölcs házhoz rendelés és páratlan heteken a Lidlben a bevásárlás. A múltkor xls táblázattal céltudatosan mentem, sorrendbe felírva egymás után a tematikus tételeket, ahogy a kocsival haladok (szüleim találmánya). 35 perc alatt végeztem tele kocsival, kevesebb a kontaktidő. A spajz a család HomeShopjává alakul át.
A kijárási korlátozás az egyéni sportot megengedte, így a miskolctapolcai erdőkben ki lehetett menni HomeSportolni. Letöltöttem egy alkalmazást, ami a biciklin a turistautakat is mutatja, úttalan utakat fedeztem fel Bükkszentkeresztig felbiciklizve. Észrevettem, hogy csak a hátsó kerekem lukad kiderült, hogy az elsőn defektmentes gumi van. Az interneten rendeltünk hátulra is. A kerékpározás már berlini életünk során is nagy szerepet játszott a mindennapokban, ez is a szenvedélyemmé vált. Ott volt megfelelő infrastruktúra, nem csak felfestéssel vették el a közútból. A kerékpáros mobilitás lehet a tömegközlekedés része is. Jönnek az elektromos biciklik és a városi kerékpáros útpályák. Jó példa Lisszabon, az utóbbi öt évben elkészült a városi kerékpárút hálózata. A biciklizésnek társadalmi tudatformáló hatása is van pl. a kerékpáros turizmus által. Sikk lehet a biciklizés és az egészséges életmód része is egyben. Mozognunk kell mert a nyirokrendszerünknek, ami az immunanyagainkat keringteti nincs szíve.
Aki ismer tudja, hogy gondolatokkal alkotó ember vagyok. A Closer by Closing magányában a Corona felnyitotta a szememet és az életre helyzete a hangsúlyt. Feleségemmel – már több mint egy éve – egy mikrobiommal foglalkozó EU projektnek vagyunk a tagjai. Azon gondolkodunk, hogy az alacsony pH-jú közeg, hogyan javítja az élelmiszer és klinikai biztonságot. A mikrobiom a velünk együtt élő mikróbák (baktériumok és gombák) összessége. Az eredmény, 40 kg-ot fogytam, a vércukor, triglicerid, koleszterin és húgysav szintem az egészséges értékekre ált be. Otthoni diagnosztikai eszközöket vásároltam, amivel HomeMonitoringozom magam. A mikróbák is tele vannak vírusokkal, most mar nincs is szinte olyan élesztő, amibe ne lenne vírus. Bort, sört, kenyeret az élesztőgombák segítségével hozzuk létre. Átalakítják a tápanyagokat és elkészítik, biotechnológiájukkal módosítják a táplálékot. Ezt teszik a baktériumok is pl. joghurtban. Élő mikroorganizmusokat élő táplálékokat is kell fogyasztanunk, probiotikumokat, nyers gyümölcsöt, zöldséget, joghurtot stb. Szenvedélyem lett a főzés, saját magamra főzök és nem csak kávét. Sütni „fémkenyeret” fémhabot szoktam. A feleségem viszont a legfinomabb kenyereket süti HomeCookingol. Az élet része a természet megfigyelése is a HomeZoo. Egyik reggel a telefonommal felvettem a feketerigó énekét. Az irodalomból, közben az alábbiakat tudtam meg:
• Főleg a fiú madarak énekelnek.
• Az énekesmadarak 0,2s-on belül tudnak reagálni a másik madár énekére és a dallamát vissza tudják énekelni – playback.
• Érzékelik a hang terjedéséből a riválisok távolságát. Ha a késés a dallamban pl. 0,7s akkor 0,7-0,2s=0,5 s azaz 174 m messze van a másik.
• A távolról jött madárnak dialektusa van, ezt felismerik.
• A feketerigó hajnalban 30-90 percet szokott énekelni, ezzel felméri ki hol van és ki kicsoda.
Felfújható ablakon, alumínium akkumulátoron, citokin vihart gátló fehérjén, hálózati intelligencián gondolkodtam eddig a koronavírus ideje alatt. Ahogy a nyílt innováció felé mozdul a világ, vele párhuzamosan innoválódik a szellemi tulajdonvédelem is pl. a védjegy térben és időben is kiterjed és a mesterséges intelligencia is feltalál. Az on-line tér által nyújtott közelkerüléshez, azonban az internetes szolgáltatásoknak az elektromos ellátás biztonsági színvonalát kell elérniük, azaz az infrastruktúráknak a digitalizációban is a megbízhatóság felé kell elmozdulniuk. A videóhívásoknak olyan jó minőségűnek kell lenniük, hogy az a személyes beszélgetés érzését hozza el a számunkra. Szüleimmel, akivel korábban két havonta találkoztunk most már minden vasárnap on-line együtt ebédelünk. Ráadásul mindenki azt eszi, amit főzött. Az otthoni nyugodt munkavégzés az alkotómunkát segíti. Nem hiába az írók nem mennek be dolgozni, hanem otthon írják a regényeiket. Tudományos tevékenységet és innovációt is lehet nyugodt környezetben otthon végezni. Együtt dolgozni pedig lehet a tableten keresztül videótelefonálva. A bezártsággal érdekes hálózatelméleti paradoxont éltem meg. Szorosabbá váltak a közeli kapcsolatok, illetve az on-line kapcsolatok megerősödésével a távoli kapcsolatok is szorosabbá válnak az internetes videó konferenciák által. Amíg pl. eddig havonta egyeztettünk személyesen, addig online konferenciákkal hetente meg tudjuk tenni. A videó jelenléte a digitális kommunikációban számomra a személyes találkozóval azonossá teszi a megbeszélést. A valódi személyes találkozók most a családé és a barátoké. Nem győzöm hangsúlyozni azonban, hogy a digitalizációhoz az internetnek olyan megbízhatósággal kell működnie, hogy csoportos megbeszéléseket lehessen tartani, úgy, hogy tiszta legyen a kép és a hang. Az internetes kommunikáció megbízhatóságnak meg kell egyeznie az elektromos áram szolgáltatási biztonságával, de általában az a tapasztalatom, hogy a hiba a készülékünkben, a saját hálózatunkban vagy a nem megfelelő informatikai tudásunkban van. Valószínű, hogy a távoli személyes digitális kommunikáció kevesebb munkaügyben történő mozgást kényszerít majd ránk, ezért a családi házas életforma előrébb fog sorolódni a blokkházi életformához képest. A vidék a családi házas övezetek jelentősége meg fog nőni. A kisvilág, a család, a regionalitás, a nemzet szerepe fel fog értékelődni. A társadalmi hálózatok struktúrája át fog alakulni. Az urbanizációt kompenzálni fogja a dezurbanizáció vagyis a kisebb hálózati csomópontok és a vidék megerősödése, azaz a helyi struktúrák szerepe megerősödik a globalizáció megtartása mellett. A kisvilág ilyen formájú megerősödése és a helyi hálózatok szerepének növekedése a mozgás gyakoriságának súlypontját a rövidtávú mobilitásra fogja áthelyezni, ami a tiszta elektromos járművek ideális hatótávolsága. A járvány ezáltal az elektromos közlekedés elterjedését is elősegítheti. Az elektrifikációval, az akkumulátorok elterjedésével az otthoni energiatermelés és tárolás is előtérbe kerülhet a megújuló vertikális szélmotoros és napelemes HomePowerPlant-ekkel, ahol a családi egységek smart grid-ekbe kapcsolódva termelnek és fogyasztanak. A használt elektromos autó akkumulátor pakkok otthoni letelepítésével a megtermelt energiát saját magam is tárolhatom fűtésre, háztartási eszközökhöz használva vagy az otthoni kézműves munkához HomeFactory szükséges energiát is megtermelhetem majd.
Nem csak a térbeli, hanem az időbeli struktúrák is változni fognak. Talán a hétfő lesz a törvénybe iktatott HomeWork és HomeSchool azaz „Homeing Day”. Súgjuk meg mindannyian a döntéshozóknak, hogy ezt szeretnénk. A HomeLivinggel összekapcsolható a rekreáció és az alkotó tevékenység, így a hobbi (szenvedély) folyamatos motivációt adhat majd a napi tevékenységekhez azzal, hogy a klasszikus 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás térben és időben átlapolódik. Természetesen a Homeing a fizikai munkánál és a fizikai munkát irányító tevékenységnél nem működik, azonban a robotizáció a fizikai gyári munka mennyiségét jelentősen csökkenteni fogja, helyette a rekreációs sporttevékenység kerül majd előtérbe.
„A vírusok az űrből jönnek azért, hogy átprogramozzanak minket?” Nemrég láttam egy ezirányú filmet, ami bemutatta, hogy az üstökösök jegében a mikrobák és a vírusok túlélhetik. A mesterséges intelligencia nem fog helyettünk gondolkodni, úgy mint, ahogy az autó se helyettünk, hanem minket mozgat. Számomra ez az egyik legnagyobb tanulság. A tudomány bulvárosodását éljük, az érzelmi propagátorok a tudomány környékén is kalandoznak. Ez ellen szakmai hiteles portálokkal, hiteles kutató barátaink facebook oldalaival és hiteles on-line konferenciákkal tennünk kell, hogy a jövő is fénnyel teli és ne sötét legyen.
A társadalmi evolúció jelenlegi folyamatában az alcímben felsorolt kulcsszavakból a homeing, az elektrifikáció, a digitalizáció és a hálózatosodás mint tényezők hatnak az emberi életre. Az élet egy nagy tanítómester, – a robotizáció, a cyberspace, cybercar és a neospaceage korában, amikor a magáncégek hódítják meg az emberes űrrepülést, – a mostani pandémia pozitív eredményeként megtanuljuk, hogy:

1. hosszútávú gondolkodásra van szükség (hiszen az életnek fenntarthatónak kell lennie és bármilyen lépésünk hatása csak lassan és később, összetetten jelentkezik);
2. a modern társadalmunk felgyorsult és nagy embersűrűségű valójában a mindennapi életünk sokkal tudatosabb tervezést igényel, ami érintse akár a vásárlási szokásainkat vagy a gyerekek iskolai tevékenységét és a munkavégzésünket;
3. a hálózatok átstrukturálódásában a logisztikai folyamatok megváltoznak, többet vagyunk, leszünk otthon ezáltal a tevékenységeink rendszere is át fog alakulni.
Gábor Dénes 1970-ben írta a Tudományos, Műszaki és Társadalmi Innovációk könyvét. 2020-ban 50 éve még mindig aktuális az a gondolatmenet, amiben a Feltaláljuk a Jövőt inspirációja az innovációs folyamatokon keresztül segít minket. Az innováció hármasságát én kiegészíteném azzal a gondolattal, hogy a hálozatosodás és az innovációs folyamat az útvonala és a hajtóereje a jövő generálásnak. Hiszen a különböző csomóponti elemek (gondolatok, atomok, szerves anyagok, élőlények) meghatározzák azokat a struktúrákat (tudomány, élettelen anyagok, élőlények, társadalmak), ami 4 innovációs folyamatot teremt meg (tudományos, technológiai, organikus, társadalmi). Az innovációs folyamatok átlapolódnak pl. az internet esetében és megjelennek új kihívások is, mint a jelenlegi járvány esetén. A komplex innovációs folyamatok és hálózati struktúrák átlapolódásai új típusú gondolkodást igényelnek. A jövő így a mindennapi ember hálózat és innovációtudatos gondolkodásától, tervezésétől és tevekénységétől fog függni.
Végezetül álljon itt a címben felvetett egyenlet megoldása: c=12,641068648632706467419697096402…, amivel számot vethetünk sorsunkon és talán kiszámolhatjuk a jövőt, úgy, hogy a folyamatokban az energiát (töltés mennyiség) és az információt (adat mennyiség) tervezhetővé tesszük az új korszak elektromos és digitális paradigmaváltásával és a hálózatok átstrukturálásával. Új korszak kezdődik.


Barabási Albert-László és Joseph Loscalzo

A tudomány felgyorsulása elengedhetetlen a válság idején

A szakmai gyakorlatunkban bekövetkező kisebb változások krízishelyzetben jelentősen felgyorsíthatják a tudomány hatását.

A kutatói közösség reakciója a COVID-19 járvánnyal kapcsolatban igencsak figyelemre méltó. Az epidemiológusok és a hálózati tudósok, a politikai döntéshozókkal együttműködve hatékony beavatkozásokat valósítanak meg. Az orvosok megosztják a bevált gyakorlatokat a fertőzött betegek ellátása érdekében. Az orvosbiológiai kutatók új gyógyszereket és oltóanyagokat fejlesztenek, a mérnökök pedig költséghatékony lélegeztetőgépeket fejlesztenek ki.

A kutatói közösség elkötelezettsége önmagában azonban nem elegendő. Több szakmai és intézményi akadályt le kell döntenünk, ha azt akarjuk, hogy a társadalom profitáljon a tudomány által kínált gyors megoldásokból.

Fizikusként és orvos-tudósként saját munkánk során szembesülünk ezekkel az akadályokkal. Az elmúlt hetekben biológusok, számítógépes tudósok, fizikusok és klinikák tagjai, mind az akadémia és az ipar részéről is a hálózati orvostudomány eszközeit alkalmazva, újabb gyógyszereket juttattak el az erre alkalmas COVID-19-el fertőzöttekhez. A csapat lelkesedése és haladása lenyűgöző. Miközben eredményeinket megpróbáljuk a betegekhez eljuttatni, szemtanúi lehetünk annak, hogy a betegek biztonságának biztosítása és az innováció ösztönzése érdekében kidolgozott, jól átgondolt kutatási gyakorlatok akadályoznak minket a gyors előrehaladásban és a pandémiás igények kielégítésében.

Az új gyógyszer forgalomba hozatalához szükséges hatalmas beruházások ösztönzése érdekében egy sor jól bevált szokás és szabály védi a tudást. Ezek magukban foglalják a pályázatok és a kéziratok szakmai áttekintése során azok titkosságát, a folyóiratok által a papír tartalmára bevezetett embargókat, a szabadalmak nyilvánosságra hozatalának 6 hónapos türelmi időszakát és a befejezett klinikai vizsgálatokra vonatkozó 12 hónapos jelentéstételi ablakot. Normális körülmények között ezek a gyakorlatok a tudomány javát szolgálják. A COVID-19 világjárvány közepette azonban ezek az iránymutatások súlyosan akadályozzák a haladást.

Példaként figyelembevéve kutatásunkat az újra felhasználható gyógyszerek iránt.
Körülbelül ötven ígéretes jelöltet azonosítottunk. Most azonban szükségünk van a COVID-19 betegektől származó génexpressziós adatokra, hogy finomítsuk modelljeinket, laboratóriumi szűrőképességünket, hogy megvizsgáljuk a gyógyszerek hatékonyságát az emberi sejtvonalakban, és hozzáférést kell biztosítani a klinikai vizsgálatokhoz a legígéretesebb jelöltek tesztelésére.

Ez a folyamat a COVID-19 tanulmányaival kezdődött az egész világon. Több száz betegből vett mintákat profiloznak, és több száz gyógyszert tesztelnek az emberi sejtvonalakban. Csak az elmúlt két hétben több mint 300 klinikai COVID-19 vizsgálatot regisztráltak a ClinicalTrials.org oldalon. Ez egy figyelemre méltó szám. De ezeknek az erőfeszítéseknek a megismétlése ugyanolyan figyelemre méltó – a regisztrált vizsgálatok közül több mint ötven ugyanarra a gyógyszerre összpontosít, a klórkininre, megnyitva további értékes erőforrásokat az egyéb ígéretes terápiák teszteléséhez.
A legfontosabb, hogy ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét hónapokig nem fogjuk tudni, amíg az eredményeket a kutatók meg nem emésztik, közzéteszik, benyújtják, a szerkesztők kiválasztják a szakértői értékeléshez, majd felülvizsgálják az értékelők visszajelzései alapján, elfogadják és végezetül folyóiratban publikálják.

Ezen hosszas folyamatok mind elkerülhetőek lehetnének. Egy pillantást kell vetnünk azonban az újragondolt kutatási-kiadási gyakorlatokra és azok megfelelőségére a jelenlegi válság idején. Néhány szerény változás valóban felgyorsíthatja az előrehaladást:

1. A COVID-19 kutatásában részt vevők mindegyikének létre kellen hoznia egy „oszd meg most – tedd közzé később” gyakorlatot, így a megfelelő időben nyilvánosságra hozva módszereinket és eredményeinket, még jóval azelőtt, hogy benyújtanánk azokat hivatalos felülvizsgálatra. Számos egyéb tanulmány és eredmény ismerete felgyorsíthatja az összes laboratórium munkáját, minimalizálva a pazarló redundanciát, és felszabadítva az emberi és anyagi erőforrásokat a világjárvány leküzdéséhez.

2. Számos (de nem mindegyik) fontos orvosbiológiai folyóirat, melyeket elárasztottak a COVID-19 kéziratok, figyelemreméltó erőfeszítéseket tesznek a legígéretesebb eredmények gyors áttekintése érdekében. A szerkesztők legjobb szándékainak ellenére azonban sok kulcsfontosságú eredményt szükségtelenül hosszú ideig tekintenek át és vizsgálnak felül. A Science, többek között még jelenleg is elfogadja a preprint nyomtatókiszolgálókon keresztül megosztott cikkeket. A benyújtási iránymutatások kisebb módosítása azonban jelentős és azonnali hatást gyakorolhatna. A szakértői felülvizsgálat feltételeként fel kell hatalmaznunk a COVID-19 művekhez való azonnali hozzáférést, kérve a szerzőket, hogy benyújtásuk előtt helyezzék el kéziratukat és adataikat az archívumokban.

3. A gyógyszerek szűrésére hivatott laboratóriumok túlterheltek a COVID-19 gyógyszer- vagy oltóanyag-fejlesztési projektekhez fűződő fejlesztésektől. A szellemi tulajdon védelme azonban akadályozza a hozzáférést a már elvégzett munka eredményéhez. Az elhivatottság jegyében mind az akadémiai, mind a kereskedelmi intézményeknek a COVID-19 kutatás eredmények azonnali megosztását kell kezdeményezniük.

4. A klinikai vizsgálatokban részt vevő kórházak számára a betegek biztonsága és a vizsgálatok tervezésének gondos felügyelete olyan késéseket okoz, amelyek alapos átgondolása szükségessé válik az időérzékeny egészségügyi válságok korszakában. Ugyanilyen fontos, hogy az eredmények legalább egy évig nem lesznek szabadon elérhetők, amíg a ClinicalTrials.org jelentése esedékessé nem válik. Tekintettel a COVID-19 betegek igénybevételének rendkívüli igényére, az intézményeknek és az intézményi felülvizsgálati testületeknek az eredmények valós idejű nyilvánosságra hozatalát a szponzoroktól és a vizsgálóktól is meg kell követelniük, mint részvételi feltétel.

Ezek az apró változások, amelyek jelentősen felgyorsíthatják a félelmetes és súlyos globális fenyegetés valódi megoldásait. Ha az összes folyóirat és intézmény hasonló politikát vezetne be – mind a preklinikai, mind a klinikai gyógyszerfejlesztési szakaszban -, a jövőben ezen és más gyorsan fejlődő egészségügyi válságok leküzdésére irányuló erőfeszítések nagyobb eséllyel eredményeznének sikert. Néhány szükségtelen bürokratikus akadály elhárításával összpontosíthatunk a kritikus tudományra, amelynek jelentős szerepet kell játszania a világjárvány leküzdésében.

Barabási Albert-László az Északkeleti Egyetemen hálózati tudósa, Joseph Loscalzo orvos-tudós, a Harvardi Orvosiskola Brigham & Női Kórházának Orvostudományi Tanszékének vezetője.

Fordította: Bor-Lévai Réka

 


Dr. Bárczy Pál

A dolgok összeérnek – 120 éve született Gábor Dénes

Milyen is a természet?
A világ anyagból és sugárból áll. Az anyagnak tömege van, a sugárnak meg energiája és frekvenciája. Az anyagi világot könnyű megérteni. Ezt mindenki tudja. A sugárzás kettős természete azonban sokkal nehezebben érthető. A hullám frekvenciája, fázisa és amplitúdója mind-mind a hullámkibocsátót jellemzi, de az érzékelők csak az intenzitást (az amplitúdó négyzetét) érzékelik. Hogyan lehetne a sugár valamennyi jellemzőjét (a benne lévő összes információt) megmérni? Ez a kérdés foglalkoztatta az angliai Rugby városka BTH Company laborjában dolgozó Gábor Dénest, aki megalkotta az „elemi jel” fogalmát (ΔtΔf=1/2, ahol Δt a jelidő, Δf pedig a sávszéleség) és elnevezte logonnak. 1947-et írtak akkoriban. Bár a fáziseltolódás egyetlen látható képben csak monokromatikus sugárral (lézerrel) hozható létre, ami jóval később, csak a lézer felfedezése után valósulhatott meg, a hologramért, amit ő nevezett el, 1968-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat. A világ őt hallatlanul ötletes és eredményes magyar innovátorként mindmáig a legnagyobb gondolkodók társaságában tartja számon. Magyarországon 1989-ben Gábor Dénes-díjat alapítottak, amit azóta évente átadnak.
A sugarakat sok mindenre lehet használni. 1946-ban Bay Zoltán radarhullámokat használt arra, hogy megmérje a Föld és a Hold távolságát s ezzel megalapitotta a rádiócsillagászat tudományát. Magyarország 2003-ban Bay Zoltán-díjat alapított, amely űrkutatási érdemekért adható.
Távoli csillagrendszerekben csillagászok régóta keresnek a Földhöz hasonló bolygót. Az első exobolygót Mayor és Qualez fedezte fel 1995-ben. Qualez 2012-ben pályázatot írt egy tudományos ESA űrmisszióra, lakható exobolygók kutatására. A pályázat – neve CHEOPS (CHaracterizing ExOplanet Satellite) – nyert, 2019 decemberében a műholdat felbocsátották. A CHEOPS jelenleg is dolgozik, teleszkópjával távoli csillagok fényjeleit gyüjti s a sugárkibocsátó csillag jeleiből a lehető legtöbbet szeretné megtudni nemcsak a csillagról, hanem föleg a körülötte keringő exobolygóról. Didier Qualez 2019-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat.
Mindez mélyen érint és elgondolkoztat, föleg amiatt, mert 1992-ben Gábor Dénes-díjban, 2008-ban pedig Bay Zoltán-díjban részesültem. Talán mindketten inspiráltak, hogy sugarakkal, mégpedig az űrből érkező sugarakkal foglalkozzam. Az a megtiszteltetés ért, hogy 2015-18 között, az ADMATIS Kft vezetőjeként a CHEOPS műhold építésében vehettem részt. Mi hoztuk létre a műhold termikus egyensúlyát és a jelérzékelő minimális zajszintjét biztosító radiátorokat, ennélfogva a soknemzetiségű CHEOPS csapat honlapján ott díszeleg a magyar zászló is. Azóta már kezemben van Didier Qualez köszönő levele, amit a műhold sikeres beüzemelése alkalmából írt a műszaki csapatnak. És megjött a CHEOPS első exobolygó-kereső felvétele is, amit 2020 áprilisban készitett a 70843 jelű csillagról, 150 millió fényévnyi távolságból. Számomra a CHEOPS CCD kamerájának pixeljei a Gábor Dénes logonjait nyelik. Az összegyüjtött jelek megfejtése évekig fog még tartani, és elvezethet egy (vagy netán több) lakható bolygó felfedezéséig. Ha ezt Gábor Dénes megérhette volna….
Fenti történet persze csak egy a sok közül, amik Gábor Dénes halhatatlanságáról és az alapkutatási eredmények lassú és időben messzire kiterjedő hatásáról szólnak. A hologram elvétől a széleskörű megvalósításig sok-sok lépés vezet, hiszen közben fel kellett fedezni a lézert, a logon elv a csillagászatban pedig csak a CCD érzékelők bevezetése és a digitális rögzítő és jelfeldolgozó technika alkalmazása óta hasznosul. Más szóval a technikai fejlődés nagyon is szükséges az elméleti sikerek begyűjtéséhez – ami a mérnökök fontosságát hangsúlyozza. Gábor Dénes különben ezt maga is jól tudta, technikai aktivitása és leleményessége már életében is közismert volt.
Ebben az a gyönyörű, hogy egy oldalról körülvesz minket a világmindenség, amit rejtélyes természettörvények kormányoznak, másrészt meg ott van a kíváncsi rejtvényfejtő emberiség. S a rejtvényfejtők összekapaszkodó hada lépésről lépésre halad előre. Tudós és mérnök együttes erőfeszítései nyomán egyre több titokról hull le a lepel. A CHEOPS műhold az elkövetkező években folyamatosan szállítja majd egy sor csillag körül keringő bolygó fénysugáradatait, s ebből Gábor Dénes mai magyar követői is kivették részüket.
Mert minden összeér.

És a társadalom?
Közelgő születésnapján illő lenne Gábor Dénes sokoldalúságáról is beszélni. Lenyűgöző az a tény, hogy ez a természet titkait fürkésző elme mekkora figyelmet fordított „humán” problémákra is, vagyis az emberiség nagy gondjai is megérintették. A jövő feltalálása című könyve ma is aktuális. Merész és eredeti gondolatok sorjáznak benne a háborúk okairól is, amit szerinte végül is legyűr majd a beletörődés és a tolarencia. De kár, hogy az iszlám harcosok nem olvasnak Gábor Dénest…
Gábor Dénes elemzi az emberiség túlszaporodási problémáit is. Üdvözli a fogamzásgátlókat, az abortuszt, mint a józan ész győzelmét az ösztönök felett. Kíváncsi lennék, hogy mit javasolna a csökkenő magyar lakosság ellensúlyozására. Biztos nem a határzárást, az abortusz akadályozását vagy az óvszerek betiltását. Szerintem hinne az Európa államban, ahol összekeveredik a nép. A Föld egyensúlya kényes kérdés. Minden változik, és csak a változásokat követni képes fajok maradnak fenn. Az indiánok az alkoholhoz, az aztékok az influenza vírusokhoz nem tudtak alkalmazkodni, ez okozta vesztüket. A mai embereket újabb és újabb kórok támadják. Az allergia, az ebola az AIDS mellé újabban felsorakozott a koronavírus is. Azt gondolom, hogy Gábor Dénest a koronavírus hisztéria egyáltalán nem idegesítené. Hisz ez is egy túlszaporodás ellen ható természetes jelenség, amit figyelmeztetésnek is lehet tekinteni. És a kényelmetlen karantén állapotból majd csak kiszabadulunk a víruspusztító vakcina feltalálásával.
Gábor Dénes elemzése szerint a technikai felfedezések mindig azt szolgálták, hogy kényelmesebben lehessen élni. A gőzgép, az elektromosság, a telefon, mind a kényelmet szolgálják. De ez nem elég. „Társadalmi találmányokat kell kidolgozni…, mert különben a katasztrófába rohanunk…” írja (kiemelés tőlem). Vagyis a műszaki-tudományos feltalálások mellett, helyett társadalmunkban kellene sokkal több előrelépést ígérő innováció. Milyen igaz! Ha pár ezer évre visszanézünk, rengeteg társadalmi modell, állameszmény valósult meg, s egyik se bizonyult maradandónak. Miért tud hibátlanul működni egy processzor és miért nem tud egyik társadalmi berendezkedés se? A válasz egyszerű: a processzor működésének alapját természettörvények adják, ezek pedig igazi törvények, vagyis ezeket ember meg nem változtathatja. A társadalomnak hiányzanak a törvényei. Konvenciók vannak, s ezek bármikor megváltoztathatóak. Anyagi rendszerekban létezik a tömeghatás törvénye. Vagyis a rendszer működése leírható, hisz a szomszédos atomok közötti kölcsönhatások egzakt paraméterek. Most a járvány idején próbálják megjósolni a járvány terjedését, de a közvetlen kontaktusok hatása teljesen ismeretlen és így a modellek előrejelző képessége igen gyenge. Még utólag se lehet megmondani, hogy melyik modell működött. Már csak azért sem, mert a folyamat követésére nincsenek se szándékok, se módszerek. Pl. Magyarországon a fertőzöttség mértékére senki nem kíváncsi. Mert nincs se mérőeszköz, se módszer. Informatikailag nulla az egész. Olyan adatokat kommunikálnak, ami értelmezhetetlen. Az emberek meg mindent elhisznek.
Kellenének társadalmi találmányok, persze. Kedves Gábor Dénes, igazad van. De sajnos nincsenek. A Nobel-díj bizottság megteszi, amit tud. Osztanak Nobel-békedíjat azoknak a ritka és kivételes személyeknek, akik a toleranciát és a belenyugvást képviselik. Kevés aspiránssal van dolguk. A társadalmakat harcias politikusok mozgatják, akik nem hisznek a globális társadalmi törvényekben és kizárólag lokális rendszerekben és rivalizálásban érdekeltek. Nincs világnyelv, az eszperantó nem jött be. A lelkeket kormányzó vallások vezetői se találták még ki a világvallást, nem a gondolkodásban, hanem irracionális hittételek hipnotizáló hatásában bíznak. Az iskolákban meséket, fikciókat, csodákat tanítanak, valóságidegen virtuális hókusz-pókuszokat. Kiáltó ellentétek feszülnek a gazdag és erős országok meg a szegény és gyenge országok között. A technikai fejlődés hatalmas anyagi különbségeket teremtett, ami robbanásveszélyes. A tudás és a kultúra kiegyenlítésére tett erőfeszítések sajnos erőtlenek. A világ egyetemei közötti különbségek is növekszenek. A globalizáció – ami szerintem a tömeghatás törvényének a társadalmi megfelelője lehetne – mifelénk manapság szitokszó. Az emberi jogok értelmezése minden országban más. Egyedül a technika képes univerzális megoldásokra, a digitalizáció, az internet, a GPS, a műholdas telekommunikáció képes túlnyúlni a határokon.
Ehhez a magam részéről hozzátenném, hogy a monokultúrák rivalizálását biztosan legyőzi a multikultúra – ez a Föld egyetlen túlélési esélye. Az entrópianövekedés törvénye miatt a keveredés minden anyagi rendszerben bekövetkezik. De minden normális ember is valamiféle kiegyenlítődésre, keveredésre vágyik, nem hermetikus elszeparáltságra. Csak a remetékkel és a hatalommániás – elkülönült rendszereket építő – emberekkel van baj, velük szemben az értelmes emberek dominanciája lehet az egyetlen remény.
Kedves Gábor Dénes! Vajon milyen hatással lenne Rád egy élőlényekkel teli távoli lakott bolygó felfedezése? A természettörvények ott is ugyanazok, mint itt. Erre fogadni mernék nagy tétben is. És az evolúció vajon természettörvény-e, mert ha igen, akkor az ottaniak is folyamatosan harcolnak a létükért, és akkor ugyanolyan békétlen élőlények, mint mi itt. Vajon ugyanolyan önpusztítóak is mint mi? Hátha nem. Mert akkor lenne kitől megtanulni a békés egymás mellett élés receptjét, amire magunktól nem voltunk képesek évezredek óta.
Ez azért biztató. Már csak olyan apróságokat kell megoldani, mint hogy millió fényévnyi távolságokra elutazni, vagy legalább értelmesen kommunikálni, ami csupán technikai kérdés. Néhány zseni, néhány felfedezés, néhány újabb Gábor Dénes. És akkor majd tényleg minden összeér.


Dr. Harsányi Gábor

A tigris – avagy John Smith további története

Ajánlás: Gyulai József tigriskedvelőnek, aki sokszor nevezett barátjának

Miután John Smith egy okos otthonba álmodva magát azt nyomasztóan falanszterszerűnek érezte, és felébredve befejezete a „Feltaláltam a jövőt!” beszámoló irományát, elhatározta, hogy az ilyen helyzeteket elkerülendő egy álomgenerátort (nem áram, álom!) rendel magának: egyszerű volt a dolog, hiszen csak egy applikációt kellett megvásárolnia és letöltenie a mobiljára, amely rádióhullámok generálásával tudta éjszakai agyi tevékenységét befolyásolni. Garanciális volt az alkalmazás, biológiailag ártalmatlan.
Na, végre, ez így jó lesz. – mormogta elégedetten nyomkodva mobilja képernyőjét, miközben az ablakhoz lépett – azaz az ablak nevű hatalmas kijelzőhöz, amely a városi webkamerák képeit közvetítette. (John lakásának nem volt ugyanis ablaka, a szellőzés is mesterséges volt.)
Alkonyodott. A város hatalmas távoli felhőkarcolóinak fényei fokozatosan kialudtak – a város agya pihenőre készült. Eközben az utcákat, mint hatalmas artériákat a vér, elöntötték a tömegek: autók, buszok, emberek, hogy kiáramolva a város tüdöjének számító zöldövezet kis házaiban – ahogyan a tüdő hörgőcskéiben a vérlemezkék oxigénnel – az emberek itt újult erővel telítődjenek, hogy másnap a nagy „agyat” oxigénnel lássák el. Élt a város, mintha egy igazi előlény lenne.
John is nyugovóra tért, előzetesen beállította álomgenerátor applikációját. Mi is legyen benne? Keresgélt a fogalmak között, majd furcsa kombinációt programozott magának, ahogy az abc szerint rendezett szavak közt böngészett: állatkert, beszédek, díjkiosztás, ünnepség – na, ennyi elég lesz.
Hamar elaludt, s álmában egy őserdőben találta magát. Zajra lett figyelmes az őserdő lombjai közt, odakapva tekintetét tigriscsíkokat látott.
Hú, azért ez veszélyes is lehet! – gondolta hirtelen, miközben gyorsította lépteit. Hatalmas, égbe nyúló lépcsősor előtt találta magát, a maja piramisokéra hasonlított a látvány. Elindult felfelé, gyorsan felért, és hirtelen egy hatalmas stadion lelátóján találta magát. A tömeg nagy ünnepségre készült, egy díjátadó következett: a Globális Innovációs Nagydíj átadása. Sok fiatal volt körötte, ittak, beszélgettek, kiabáltak. Egyikük hatalmasat tüsszentett John nyakába, amitől rémesen megijedt.
Nem hiányzik a vírusod! – gondolta, és gyorsan másik helyet keresett magának.
Elkezdődött az ünnepség. Szokásosan folyt, bevezető együttes világének, politikusi és szakértői beszédek, majd a díjátadás.
Az idei Globális Innovációs Nagydíjat egy több ezer főt számláló bioinformatikai multinacionális cégnek ítélte a zsűri – hirdette ki a narrátor. – A találmány, ill. alkotás tárgya a Globális Biovírus Védelmi Rendszer. Működésének lényege, hogy az egyénekbe implantált bioszenzor rendszerek folyamatosan figyelik a szervezetben lévő antigéneket (pl. vírusokat) és az ellenük támadni képes antitesteket – hiányzó antitestek esetén a szervezetet bio-aktuátorokkal a szükséges antitest szintézisére késztetik. Új vírusmutációk esetén a mobil kommunikációs platformokon keresztül megteszik a „big data” értesítését, ahonnan a multidiszciplináris bioszimulációs rendszerek elvégzik az új vírus szimulációját, és a megfelelő antitestek modelljeit megalkotva, azokat visszajelzik az emberi szervezetekbe ültetett aktuátoroknak, amik ellenreakciót kiváltva garantálják a védelmet. A reakcióidőt sikerült a kvantumszámítógépekkel néhány órára csökkenteni, ami elegendő idő a megfelelő immunreakció generálására. Az innováció méltatásában elhangzott, hogy ez globális megoldást szolgáltatott a vírusjárványok problémájára. A szükséges chipeket már az újszülöttek megkapják a világ minden táján ingyen, hiszen a multinacionális cégek hatalmas összegekkel szponzorálják a rendszert abbéli rettegésüktől vezérelve, hogy a 2020 évben kezdődő, COVID-19-nek nevezett vírus pandémia által kiváltott, hosszan elhúzódó globális gazdasági válság megismétlődését elkerüljék. Az alkotás nemcsak biztonságot hozott az emberiség számára, hanem óriási tömegeket is ellátott munkalehetőséggel, miközben tudósok ezrei valósíthatták meg álmaikat.
A méltatást beszédek követték. Az egyik híres professzor beszédében arra intett, hogy a találmányaink ne csak saját érdekeinket, hanem a körülöttünk lévő világ érdekeit is szolgálják, különben könnyen elveszhetünk.
Barátaim! – zárta gondolatait. – Olyan világot alkossunk, amelyben rajtunk kívül a tigriseknek is juthat majd hely.
Johnnak erről eszébe jutott utolsó állatkerti sétája gyermekeivel, akikkel hétvégeken szokott találkozni. A tigrisek egy nagy szabad területen tudtak mozogni, kicsiny, szinte szimbolikus korlát választotta el őket a közönségtől, hiszen a korlát szerepe csak annyi volt, hogy a gyerekek ne tudjanak tovább menni. A vérszomjas fenevadakat elektromos kisülő rendszer tartotta távol: amint közel értek volna a korláthoz, a megfigyelő szenzorrendszer rögtön kapcsolt egy figyelmeztető ultrahang jelzést számukra, amit ha nem vettek figyelembe, villámokat kezdett szórni az aktivált távoltartó rendszer. Az állatok már jól megtanulták a szabályokat. Többségük a korláttól távol heverészett kisebb csoportban a véres húsmaradékokkal teli etető rendszer körül. Egy fiatal hím viszont folyamatosan rótta a köröket, szinte centiméter pontosan azon a határvonalon, amelyen a távoltartó rendszer még éppen engedte.
John elégedetten támaszkodott a korlátra biztonságban érezvén magát és a gyermekeit, miközben harapdált egy alaposan behagymázott, ropogósra sütött hússal töltött hamburgert. Evés közben bemustározta egész arcát, orra és szája egyaránt csöpögött, amint gusztustalan módon a húsba beleharapott. A fiatal hím egykedvűen poroszkált el mellettük, majd egyszer csak szimatot véve megtorpant, és visszanézett. Tekintetében egyszerre volt éhség, vágyakozás, megtörtség és gyűlölet. John elvesztette önkontrollját: karját hátra emelte, majd meglendítve, hamburgerével megcélozta a nagymacskát. Látta, ahogyan a töltött zsemle repülés közben elkezd elemi darabjaira esni: nyíltak szét a zsemlefelek, előbújtak a hagymakarikák, kilátszott a zöld saláta – hirtelen mindez eltűnt a tigris nagyra tátott szájában – állkapocs csattanás, egy nyelés, és vége. A tigris szigorúan, de hálásan visszatekintett, majd elfordult, s mintha mi sem történt volna, folytatta céltalan útját.
Ekkor John lassan ébredezni kezdett, s nem igazán tudott rendet rakni álmaiban, pontosan mi is volt előbb: a tigrisről jutott eszébe a professzor, vagy az ünnepségről a tigris. Felülve az ágyban, egykedvűen bámult az ablak-kijelzőre, ahol a megszokott hajnali látvány fogadta: házaikban szorgoskodó családok, üres utcák, üres felhőkarcolók. De valami nem stimmelt: delelőre járt a nap.
Mi történt? – kérdezte magától ijedten. – Megszűnt a keringés, az emberek miért maradtak otthon? Miért bénult meg a város? Ki látja el az agyát oxigénnel? Ez a város szinte halott! – gondolta, miközben olvasni kezdte a szalagcímet.
„Informatikus tudósok nyilvánosságra hozták, hogy pár hete rejtett módon globális informatikai vírus pandémia tört az infokommunikációs rendszerekre. A vírus megbénította a Globális Biovírus Védelmi Rendszer működését, és hetek óta védtelenek voltak az emberek a biovírusok ellen. Ahogyan kiderült, sok millióan fertőződtek meg halálosan veszélyes mutáns vírusoktól. Egyetlen megoldás jelenleg az ősi formula: MINEDNKI MARADJON OTTHON!!.Viszont az informatikai vírus pandémia beférkőzhet az atomfegyverekkel felszerelt globális ufóvédelmi rendszerbe, ami az emberiség ellen fordulhat. Egyetlen megoldás: minden infokommunikációs rendszert ki kell kapcsolni. DE: mivel valamennyi eszköz a világon már a globális rendszer része, a legbiztosabb megoldás az áramellátás globális szüneteltetése, ami ma éjféltől életbe lép.”
Na, elég ebből! – felkapta éjjeli szekrényéről az álomgenerátor üzemmódban működő mobilját. – Fel kell már ébredni.
Nyomkodni kezdte készülékét, de újabb megdöbbentő felirat várta: „Amennyiben elfelejti beállítani az ébredés pontos időpontját, a készülék időtlen üzemmódba kapcsol, és az álmok valóra válhatnak. A garanciális igények ilyenkor nem érvényesíthetők.”
Na, ne, ez már tényleg sok! – dührohamában földhöz vágta a készüléket, felugrott ágyáról, és taposni kezdte. Tekintete közben a képernyőre tévedt ismét, amin a hírek jelentek meg sorban: „A globális áram és infokommunikációs szünet előtti utolsó hírünket olvashatják. Állatkerti hírek: a központi dzsungelállatkert utolsó tigrise embertől kapott vírusfertőzés miatt kimúlt. Ebben szerepe lehetett annak az állatokat tiltott módon etető férfinak, aki nyálával fertőzött hamburgert dobott a tigrisnek. A rendőrség keresi a tettest „egy állatfaj globálisan utolsó egyedének elpusztítása miatt.”

_________________________
2 Gábor Dénes aggódó jövőbe látással próbálta figyelmezteti az emberiséget: a gyors technológiai fejlődéssel bajokat generálhatunk. John Smith első álma egy okos otthonban játszódott, amelynek kényelmi szolgáltatásai nyomasztó módon már emberi szabadságát és méltóságát veszélyeztették. Újabb álmában felmerülnek a jelen kínzó kérdései: miközben fajokat kergetünk a globális katasztrófába, a kipusztulásuk közelébe, elfelejtkezünk a saját sebezhetőségünkről: sokan figyelmeztettek – Gábor Déneshez hasonlóan – a víruspandémia lehetőségére. Sokat tanulhattunk volna az eddigiekben (hogyan terjednek, meddig úszkálnak körülöttünk a levegőben, miken és miben maradnak élve, milyen maszkok tartják távol őket, milyen „antivirotikumok” vannak). De gőgös magabiztosságunkban („ilyen velünk úgysem történhet”) nem válaszoltunk a kérdésekre, mígnem hirtelen a kipusztulás szele megcsapott bennünket: akár a tigriseket. Egyetlen ősi reakció maradt, hogy elbújunk a fészkünkbe, akár a tigrisek a dzsungelbe. És élvezzük az infokommunikációs lehetőségeket, melyekkel pótolni igyekszünk az emberi kapcsolatokat, hiszen rettegünk egymás közelségétől. DE: mi lesz, ha ezt az utolsó lehetőséget is elveszítjük valami újabb baklövés miatt?


Havass Miklós

Gondolatok a jövőről a Covid karanténjából

Gábor Dénes a következőket írta 1963-ban, a „Találjuk fel a jövőt!” c. könyvében1: „A racionális gondolkodás, bármilyen elektronikus számítógéppel kombináljuk is, nem tudja előre jelezni a jövőt. Mindössze annyit tehet, hogy feltérképezi a valószínűségi területet, úgy ahogy jelenleg tűnik, és amely holnap már más lesz, ha a lehetséges állapotok végtelen sokaságából egy bekövetkezik. A technológiai és társadalmi találmányok állandóan szélesítik ezt a valószínűségi területet, ez ma már összehasonlíthatatlanul terjedelmesebb, mint az ipari forradalom előtt volt, jó és rossz irányban egyaránt. A jövőt nem tudjuk előre megmondani, jövőket azonban fel tudunk találni.” Gábor 1972-ben meg is kísérelt felvázolni egy optimista társadalmi jövőképet 2000-re, „Az érett társadalom” c. művében2.

Azonban, amint George Magyar már 2000-ben rámutatott3, a jóslatok nagy része nem valósult meg. Nem jött létre a teljes foglalkoztatottság, nem korlátozódott a túlfogyasztás, nem csökkent a szegények és a gazdagok közötti különbség, nem sikerült a harmadik világ felzárkóztatása. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) legutóbbi jelentése szerint egyre inkább ködbe vész a globális felmelegedésnek a párizsi klímaegyezményben kitűzött másfél-két Celsius-fokos korlátozása is. Nőtt ugyan az átlagéletkor, de minden évből, amelyet 1900 óta megnyertünk, két hónapot betegen töltünk. A 65 év felettiek egyharmada utolsó 3 hónapját intenzív osztályon éli és a kórházi ágyak felét folyamatosan az idősek foglalják el. És éppen napjainkban, nem utolsó sorban a koronavírus-járvány karanténos kezelésének mellékeredményeként manifesztálódott egy új társadalmi megosztottság lehetősége: az óvandó (ám egyre többek szerint „leselejtezendő”) öregek és az immár dolgozni (sok országban egyszerűen élni!) akaró középkorúak-fiatalok között.

El kell ismernünk, Gábor víziója óta – ahogyan egyébként lenni szokott – számos paradigmatikus változás történt a világban, amelyek alapvetően befolyásolták a folyamatokat. A Castells-féle informatikán alapuló globális hálózati társadalom forradalma4, a Föld Friedmann által leírt5 „lelapítása” a termelési-szállítási rendszerek átalakulása és a világméretű kiszervezések következtében, Afrika elsivatagodása, a biotech forradalom, mi szándékán kívül hozzájárult ahhoz, hogy lassan a nyugdíjasok fogják a legnagyobb és legbefolyásosabb társadalmi réteget alkotni, hogy az ő ellátásuk szinte minden fejlett országban időzített bombaként ketyeg majd, előrevetítve, hogy a következő évtizedekben összeomlanak a nyugdíj- és egészségügyi pénztárak. Márpedig az ilyen hirtelen változások teszik nemlineárissá, nehezen prognosztizálhatóvá a jövőt. Természeti katasztrófák, háborúk, járványok6, nagy technológiai váltások válthatnak ki új, nem várt mintázatokat.

Most is egy kisebb méretű világkatasztrófa közepén élünk, amely kapcsán érzékeljük az információs és logisztikai hálózatok következményeként – a megvalósult globalitást, ugyanakkor annak kérdőjeleit is. Hasonló létmódban ülünk karanténban a Föld távoli pontjain, én Budapesten, amerikai sógorom Vermontban, nyaralása kapcsán Balin rekedt barátom és Chilében tanuló unokahúgom. Globálisan ugyan, de most hirtelen a szabadon választható hazatérés lehetőségétől elzártan, ám a tele-találkozás mindennapos lehetőségével.
Itt-és-most, egy ilyen világ-pillanatban próbálunk meg néhány fontos jelenséget kiemelni, ezek alapján óvatos jelzést tenni a jövővel kapcsolatban, amelyek a járvány közben felbukkanó, az információs társadalom témaköréhez kapcsolható jelenségekre támaszkodva, hosszabb távon hatással lehetnek a jövő társadalmi-gazdasági berendezkedésére. Tesszük ezt kellő szerénységgel, a Duhem-Quine tézis figyelmeztetésének szem előtt tartásával. (A modellek nem eléggé meghatározhatóak a puszta tények által, mert ugyanazokból a tényekből többféle, akár egymásnak ellentmondó hipotézist is levezethetünk.)

Már 1995-ben leírtuk az információs társadalom jelenségét és következményeit7. Az akkor megfogalmazottakból több minden már megvalósult, ám váratlan hátszelet kapva több jelenség most válik a valóság meghatározó részévé (előnyeivel és hátrányaival együtt). Emlékeztetőül: az információs társadalom központi paradigmája a tér és az idő kontrahálódása, ezzel az ember akciórádiuszának megnövekedése, a Föld globális faluvá zsugorodása. Tekintsünk át néhány ilyen jelenséget.

Távkapcsolatok megerősödése, és a megélt élet részévé válása. Itt négy területet említünk meg a számtalan közül, amelyek kibontakozásának erős támogatást adott a járvány.
Távtanulás. Az idők jeleit felismerve, külföldi minták alapján 1992-ben hoztuk létre a távoktatásra alapozott Gábor Dénes Főiskolát az állami felsőoktatási rendszer heves ellenszelétől kísérve. A ma karantén rendeletei kikényszerítik e tanulási forma elterjedését, ami, azt megismerve, elsajátítva várhatóan, része lesz az oktatásnak, s a technikai lehetőségek megteremtésén túl, a szükséges módszertani, didaktikai fejlesztéseket is kiváltja. De nem tagadhatjuk annak a veszélyét sem, hogy a távtanulás és a kívül rekedők között.

Távmunka. A járvány ideje alatt sokan kényszerültek otthonról dolgozni. A home office mindenütt általános gyakorlattá vált a koronavírus-járvány alatt. Ám az emberek meglepődve vették észre, hogy számos ügyben hatékonyak, kevesebb időt töltenek közlekedéssel és felesleges fecsegéssel. A feltehetően részben fennmaradó távmunka széttöri a fix munkaidőt (az ipari társadalom nagy felfedezését!), a munka feladatorientálttá, az irodaterek egy jó része feleslegessé válik. Ugyanakkor francia kutatók (Groupe d’Etudes Géopolitiques) arra hívják fel a figyelmet, hogy a home office új folyamatokat indíthat el a globalizált munkaerőpiacon. A járvány utáni világban kiderülhet: a globális távmunka is valós lehetőség. Ez viszont az elit munkaerő „exportját” gyorsíthatja fel. Az elkövetkező időszakban a fejlett államok a befektetői rádöbbenhetnek arra: nemcsak szakmunkásgárdát lehet külföldön vásárolni, hanem magasan képzett elit munkaerőt is, amely olcsóbb Európa keleti felén, mint a fejlettebb nyugati országokban.
Távkonferencia (videokonferencia). A kutatóintézetek, multinacionális vállalatok eddig is használták (viszonylag szűkebb körben) a videokonferencián alapuló eszmecseréket, vagy a TED konferenciák video megosztását. Ennek a technikának a kiszélesedését jósolhatjuk. A Microsoft rendszeresen rendez nemzetközi nagy konferenciákat fejlesztők részére. Ez a konferencia a világjárvány miatt 2020-ban virtuális lesz, kizárólag online rendezik meg május 19-20-án. A Microsoft már megnyitotta a regisztrációt a Build 2020 fejlesztői konferenciájára. Ha ez a mintegy 6000 résztvevővel számoló konferencia sikerül (és sikerülni fog!), e példa követése a jövőben is csábító lesz. És valóban így hirdeti meg máris konferenciáját a Kaspersky, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. Ez a megoldás viszont jelentősen csökkentheti a konferenciaturizmust, deficitet kiváltva egy jól felépült szolgáltatói szegmensben, ám hozzájárulva például a légszennyezettség csökkenéséhez.
Távmedicina. Már most is fejlett a távmedicina azokban az országokban, ahol nagyok a távolságok, vagy a földrajzi tagoltság, ahol sokat kell utazniuk egyes betegeknek ahhoz, hogy létrejöhessen az orvos-beteg találkozás, vagy netalán orvoshiány van. Ennek kiváltására egyre inkább teret nyertek a digitális képtovábbító megoldások, legújabban a videokonzultációk. A Covid kényszere most Magyarországon is kikényszerítette a járóbeteg-szakellátásban a telefonos vizit hirtelen és azonnali bevezetését, vagy a fizikai-recept nélküli gyógyszerfelírást. Ez az első lépés tovább vezethet az biztosabb, kevésbé fertőzésveszélyes orvosi beavatkozások elterjedésének meggyorsításához.

A tömegtermelés és profitverseny nyomására a globális információs és logisztikai hálózatok lehetővé tették az anyagi javak és szolgáltatások termelési-elosztási logikájának teljes átszerkesztését. Minimalizálódott a raktározás, a megrendelt termék just-in-time kerül a polcokra. Ez a globalitás és a profitmaximalizálás együttes következménye. Ám a járvány során megízleltük a nagy elosztórendszerek sebezhetőségének problémáit, és ez újra felveti a relokalizáció igényét. Miután megtapasztaltuk azt, hogy milyen káoszt (netalán teljes összeomlást) tudnak okozni a nagy rendszerekben fellépő logisztikai zavarok, feltehetően megerősödik a tartalékolás, a biztonsági megoldásokra való felkészülés, a helyben elvégezhető tevékenységek előtérbe kerülése (szemben a puszta profitcélok érvényesítésével). A gyártó cégek jobban biztosítják majd a beszállítói láncaikat. A 3D nyomtatás bizonyította, hogy járványban gyorsan képes reagálni a megváltozott helyzetre. A járványtól függetlenül is növekszik a 3D nyomtatás iránti igény, ahogy egyre bonyolultabb alkatrészeket kell gyártani, és megjelennek a személyre szabott termékek. Senki sem fog hónapokat várni egy alkatrészre, nyomtatni viszont gyorsan lehet. A járvány alatti veszélyhelyzet azt is megmutatta, milyen gyorsan álltak rá a 3D-s nyomató szolgáltatók szájmaszkok, arcvédőpajzsok és egyéb egészségügyi kiegészítők tömeggyártására. A magyar beszállítóknak kedvező jelenség lehet az, hogy ha a nyugat-európai nagyvállalatok ellátási láncai rövidülnek, mi közelebb kerülünk a központhoz, így a magyar beszállítók szerepe felértékelődhet.

A kijárási szigorítások nagy nyertese lett az elektronikus kereskedelem. Ez a jelenség azonban a járványon túli, hosszútávú hatásokat ígér. Nemcsak egyszerűbbé, könnyebbé teszi a bevásárlást, hanem megváltoztatja, átalakíthatja szokásainkat is. Például megszűnik az eladhatatlan termék fogalma, átalakul a terítési politika. A hagyományos értékesítés logikája ugyanis a helyhez kötöttségből indult ki. Az adott méretű vásárlói térben (a „placcon”) a profitmaximálás elve alapján, általában a legkeresettebb termékeket (bestsellereket) mutatták be, „tették ki a polcra”. (Milyen sok bosszúságot okoz ez a kisebb érdeklődésre számot tartó könyvek, vagy a delikát ízek felkutatóinak. Hol is találhatók?) Ez a vásárlói tér az online üzletek esetén korlátlanná növekszik, így sokkal több áru „bemutatására” van mód többletköltség nélkül, s a „long tail” elve alapján8 előbb-utóbb mindenből vásárol valaki. Nem a kevés divatos fajtából szerzünk sok hasznot, hanem a sok fajtából még többet. Ez az Amazon áruház világsikerének titka.

A surveillance, vagy elektronikus felügyelet. A demokráciák örök dilemmája a szabadság (személyiségi jogok) és a személyek ellenőrizhetőségének, a „szemmel tarthatóságnak” a dilemmája. A mesterséges intelligencia, arcfelismerés, biometrikus jellemzők felvétele, a személyhez kapcsolódó nagy adatbázisok létesítése hatékony eszközöket hozott létre a személyek megfigyelésére, követésére. A nyugati demokrácia-kép eddig keményen fellépett ezeknek az eszközöknek az általános használata ellen. A járvány kordában tartása azonban, éppen az emberek egészségének védelmében többször felvetette használatukat. Így mobil telefonok helymeghatározó funkciója alapján váltak követhetőkké és lenyomozhatóvá a fertőzött emberek „találkozásai”. A legutóbbi javaslat szerint telepíthető szoftverrel ellenőrizné a magyar hatóság, hogy betartják-e az emberek a kötelező házi karantént. Ezzel a szoftverrel a nagykorú emberek mozgását, arcképét, egészségügyi adatait kapják meg a hatóságok. Az autoriter kínai rendszer hatékonysága a járvány megfékezésében is kecsegtető példa lehet bizonyos vezetők szemében. És nem is csak az államok kötelezhetnek bennünket arra, hogy korábban magánügynek tartott információinkat megosszunk, bizonyítani tudjuk, hogy be vagyunk oltva egy-egy betegség ellen, simán elképzelhető, hogy a jövőben sportesemények, fesztiválok vagy akár szórakozóhelyek is bekérnek tőlünk erre vonatkozó adatokat, mielőtt beengednének. Ahogy növekszik az emberekben is a rend és biztonság iránti vágy, tovább fog terjedni e technikák alkalmazása a járvány után is. Azután az első lépéseket követheti a kockázatosnak ítélt polgárok mozgásának követése is, és így tovább, ami természetesen felveti a mai demokráciánk „utáni” demokráciák kérdését. Az élhető demokráciák kérdésének nehézségét fokozza a járványban is megtapasztalt, a média által hatalmassá növelt félinformációkon alapuló vélemények uralma az igaz ismeret és a demokrácia lényege felett.

A távmunka térnyerése miatt sok cég megnyitotta kifelé szervereit, a távkonferenciák bizalmas információkról is szólhatnak. A kórházi adatok olyan személyes információkat tartalmaznak, amelyek kiválóan használhatók fel zsarolásra. Nem csoda, ha a járvány tapasztalata az, hogy megtöbbszöröződtek a hacker támadások, szerver-betörések, sőt állami kémkedések. Több csehországi egészségügyi intézményt, amerikai és párizsi kórházakat, hatóságokat, illetve az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) is érték ilyen támadások. Ennek ellenhatásaként az informatika önálló ágává nőtte ki magát az IT biztonságtechnika, amely azonban pusztán egy állomása az előreláthatóan véget nem érő hullámzóan eredményes küzdelemnek. Ez a küzdelem azonban nem helyi kérdés. A világhálón folyik. Egy-egy nemzet tehetetlen, csak nemzetközi összefogással lehet eredményt elérni. Ez a nemzetközi kooperációt, nemzetközi ellenőrzés kiszélesedését, közös protokollok létrehozását fogja támogatni, ami nem lesz egyszerű folyamat a nemzeti önérdekek és a világhatalmak között feszülő ellentétek árnyékában.

Íme, néhány jelenség, amelyek befolyásolhatják jövőnket. Mindezek együttvéve sem fognak azonban választ adni azokra a nagy kérdésekre, amelyekre második bekezdésünkben céloztunk. A globális világnak megmaradnak a globális problémái, amelyek legnagyobb részét mi emberek okozzuk, s nekünk írástudóknak marad örök feladatunk e kérdésekkel való őszinte szembesülés. E téren véleményünk szerint a legnagyobb feladat az, hogy kidolgozzuk a globális világ etikáját, s az ezen nyugvó cselekvések mechanizmusait. A kihívás újszerű mind lényegét, mind pedig nagyságrendjét illetően. Amit az ember ma megtehet és kénytelen megtenni, ahhoz nincs hasonló eddigi tapasztalataink között. Egyetlen hagyományos etika sem képes a mai helyzetben a jót a rossztól megkülönböztetni, s ezért ma már egyik sem elégséges. Az eddigi etikák feltételezték a helyhez és az egyidejűséghez kötöttséget. A törzsi társadalmak, majd a görög városállamok természetjoga, a középkori városok életéből kivirágzó társadalmi megegyezésen alapuló kötelesség etikája ma már képtelen megoldani az előttünk álló feladatokat. Az eddigi etikák a mindenkori jelenben zajló cselekvésekre koncentráltak, amikor is a velünk (helyben és időben) együtt élő embertársaink jogaira figyeltünk. De ma olyan – s már nem csak az egyénre, az egyes szubjektumra vonatkozó – cselekedetekkel kell foglalkoznia, amelyek példa nélküli oksági hatással vannak a jövőre. Ehhez jön még cselekedeteink jövőbeli hatásainak megváltozott nagyságrendje és gyakran visszafordíthatatlansága, és az, hogy a cselekvő alany nem egyetlen személy többé, hanem az emberiség egy egész szelete. (Még az egyén esetében is vita van a szabad akarat mibenlétéről!) Mindez a közös felelősséget állítja az új etika középpontjába olyan idő- és térhorizontokkal, melyek a tetteknek felelnek meg. A feladat tehát egy új, globális felelősségetika megteremtése, amelynek egyik első kezdeményezője Hans Jonas volt9. A teendő azonban ennél is több. Nem elég a közjó elvont fogalmának kidolgozása. El kell érnünk, hogy ez be legyen kódolva a rendszerszintű működésbe, ne csak a szív szubjektív parancsán vagy morális elvein múljon10. S ez csak akkor teljesülhet, ha kollektíve többet adunk vissza a társadalomnak, mint amennyit elveszünk tőle. Nem méricskélhetünk! Ilyen értelemben az új etikának a jövőt is számba vevő túlcsorduló felesleg etikájának kell lennie.
Ennek az etikának megfogalmazása és pláne megvalósítása nehéz. Túlmutat a mai értelemben vett egyéni érdeken, a liberalizmus szabadság eszméjén. Nem tartható fenn a gazdasági profit maximalizálásának kizárólagossága! Tevékenységünk optimalizálási céljai között kell, hogy szerepeljen az életminőség, biztonság, fenntarthatóság, egész emberiségre kiterjedő általános hatás. Ugyanakkor ez az etika nehéz, és nem egyértelmű döntések elé állít bennünket, ahol sem a premisszák, sem a válasz nem egyértelmű, nincsenek vitathatatlanul helyes megoldások. És nem is csak a modellalkotás már jelzett nehézségei miatt, hanem mert ki kell terjednie a másikra, a más kultúrára, az élő és élettelen világra, a környezetre, az egész Földre. Közelítő megoldás is csak közösen, folyamatos finomhangolás mellett együttesen kereshető. Ilyen értelemben tudnunk kell, hogy a jövő a kockázatok jövője, és e kockázatok közös vállalásának jövője.

A kérdés, ami marad: Lehetséges-e ez egyáltalán? A válasz: Kötelezettség! Út, amelyen az irányok átgondolása a felelős értelmiség kötelessége. A morálisan elkötelezett értelmiség az adatbank, a think tank. Ez nehéz feladat, mert magunk felé is fel kell vetni alapkérdéseket: az új etikának meg kell szüntetnie a tudomány eddigi értékmentes, értéksemleges természetfelfogását. E munkában szükségünk lesz a közvetítőkre, tanítókra, akik az új ismereteket terjesztik. És szükségünk lesz az influencerekre (vonzó voltukra, rábeszélő képességükre) is, ahogyan ezt Greta Thunberg esete is bizonyítja, vagy akár a celebek bevonása Magyarországon a sikeresnek nevezhető „maradj otthon” kampányba, hogy segítségükkel elérhessük a „fordulópontot”, a nagy áttörést.
A kérdés felvetése naiv, talán az utópia birodalma? A feladat megoldása nehéz, de talán nem lehetetlen. Van néhány reménykeltő példa a kooperálva-versengésre. Ilyen például furcsa módon a hecker etika, vagy „open source” mozgalom, amely az ötletek terén a versengésen, de a felhasználás terén a megosztáson alapszik. Ilyen volt a Marshall terv és az Európai közösség álma. Ilyen volt a WHO által a SARS vírus detektálásra felkért (egyébként versengő) laboratóriumok kooperációja vagy napjainkban két gyógyszeripari óriásvállalat, a Sanofi és a GSK együttműködésre kötött szándéknyilatkozata a vakcinafejlesztésre.
______________________
1Gábor Dénes: Találjuk fel a jövőt! NOVOFER Alapítvány. 2001. 208. old.
2 Gábor Dénes: Az érett társadalom. NOVOFER Alapítvány. 2005.
3George Magyar: Gábor Dénes társadalmi gondolatairól – 25 évvel később, Fizikai Szemle 2000/6. 202. old.
4Manuel Castells: The Rise of the Network Society. Blackwell Publishers. 1996.
5T. L. Friedmann: És mégis lapos a Föld. HVG könyvek. 2006.
6Frank M. Snowden: Epidemics and Society: From the Black Death to the Present. Yale University Press. 2019.
7Havass Miklós: Paradigmaváltások az informatikában. Magyar Tudomány. 1995. 95/6. 679-693. old.
8Chris Anderson: The Long Tail. Random House. 2006.
9Hans Jonas: The Imperative of Responsibility. In search of an Ethics for the Technological Age. The University of Chickago Press. 1984.
10Tim O’Reilly: WTF? Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő? Typotex Kiadó. 2018.
11Rutger Bregman: Humankind: A Hopeful History. Bloomsbury. 2020. június.


Dr. Kroó Norbert

In memoriam Gábor Dénes

A történelemkönyvek a társadalmak folyamatos változásának dokumentumai. Ezek a változások minden korra jellemzőek voltak, korunk újdonsága azonban, hogy ezek a folyamatok drámaian felgyorsultak és globálissá váltak. A változásokat ma, ideológiák helyett a pragmatizmus motiválja és a technológiák forradalmi változásai hajtják előre. A Földbolygó kicsi lett számunkra, a források túlzó igénybevétele környezeti változásokat, a biodiverzitás szűkülését eredményezi. A világgazdaság súlypontja nyugatról keletre és északról délre tolódik. A társadalmak, különösen a legfejlettebbek gyorsan öregednek, a technológiai fejlődés (egyre bonyolultabb eszközök és az elképesztő mértékű információözön) pedig a termékismeret és a szociális kapcsolatok szerepét és szükségességét erősíti.

A gyorsan változó technológiák jelentős fejlődést eredményeznek, de egyúttal pénzügyi, gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális válságokat is gerjesztenek. Az „öreg” iparágak hanyatlása és újak megjelenése növekvő versennyel párosul, ami csökkenő társadalmi biztonságot is eredményez. Különösen az új iparágak fogalmaznak meg növekvő igényeket a kreatív, jól képzett munkaerő iránt. Ezt az igényt a nemzeti oktatási rendszerek, csökkenő produktivitásuk miatt, egyre nehezebben tudják kielégíteni. Gondot jelent a nemzeti populációk növekvő heterogenitása is.

A technológiai és részben más változások gyökereit is a tudományos kutatások eredményeiben találhatjuk meg. Korunkban ugyanis, a tudományos kutatás az értékteremtés a korábbinál hangsúlyosabb alapjává vált. Életünket a nagy tudományos felfedezések gyökeresen megváltoztatták. A gravitáció felfedezése alapozta meg az első ipari forradalmat, az elektromágneses hullámok felfedezése pedig a világítás, az elektronika, a hírközlés forradalmához vezetett. Az erős és gyenge kölcsönhatások 20. századi felfedezése vezetett a nukleáris korba, továbbá ezek alapján értettük meg, hogyan működik a Világegyetem. A 20. század talán legfontosabb felfedezése, a kvantummechanika pedig segített többek között a tranzisztorok és a lézerek megalkotásában, a digitális forradalom kibontakozásában, vagy a genetika csodáinak megismerésében és felhasználásában, de modern korunk sok más technológiájának elméleti megalapozásában is. A kvantumvilág „furcsa” jelenségei és törvényszerűségei új gondolkodásmódot igényelnek tőlünk, a fizikától, a technológiák hosszú során keresztül, a társadalomtudományokig is átnyúló széles területen.

Az emberi gondolkodást azonban egy teljesen más típusú „furcsaság” is jellemzi. Ezt alapvetően abban érhetjük tetten, hogy szemben a világban lezajló exponenciális, vagy ugrásszerű változásokkal, az emberi gondolkodás lineáris. Szemléltetésként néhány példa arra, hogy az emberi gondolkodás sokszor nem a logika alapján elvárható formában nyilvánul meg. Azt gondolnánk, hogy a számítástechnika fejlődése a papírfogyasztás csökkenését eredményezi, de a valóság ennek éppen a fordítottja; soha nem használtunk annyi papírt, mint manapság. Hasonlóan, az új kommunikációs formák (ICT, konkrétan például a videokonferenciák lehetősége) fejlődése csökkenthetné az utazások számát, de a valóság ettől homlokegyenest különbözik; soha nem utaztunk annyit, mint korunkban. Az internet fejlődése által kínált lehetőségek a televízió és rádióműsorok iránti érdeklődés csökkenését okozhatnák, de ez sem történt meg. Ugyanígy a kiberoktatás sem vezetett az egyetemekre jelentkezők számának csökkenéséhez, inkább az ellenkezője tapasztalható.

Az érem másik oldala viszont az, hogy ugyanebben az időben az emberi gondolkodás „csodás” eredményeket is produkált. Számos olyan úttörő tudományos eredmény született, amelyek teljesen váratlanul, meglepetésszerűen törtek a felszínre. Ezek az eredmények ott bukkannak fel, ahol azokat a legkevésbé várjuk, s ez adja többek közt, a tudomány szépségét is. Nagy számmal születnek azonban olyan eredmények is, amelyeket előre megjósolt a tudományos közösség.

A gazdaság fejlődéséhez tehát nélkülözhetetlen a kutatás-fejlesztés. Az eredmények realizálása, átültetése a gyakorlati életbe talán még egy fokkal fontosabb. A kutatás-fejlesztési tevékenység ezért rohamosan bővül, és gyors léptekkel globalizálódik. A növekedés exponenciális, amiben nagy szerepe van az állami szerepvállalásnak is, mind a finanszírozásban, mind az adminisztratív irányításban. Az élet (ahogy a kutatás is) tele van problémákkal. Minél többet tudunk, annál több a probléma. A problémák száma pedig általában nagyobb, mint a kutatási lehetőségeké, ezért nem trivialitás az, hogyan válasszunk kutatási témát. A kutatások, amelyek egyébként egyre költségigényesebbek, egyre nagyobb kockázatot is jelentenek. A jó témaválasztás fél siker. A bonyolult problémák megoldása széleskörű összefogást igényel, interdiszciplináris és nemzetközi szintű együttműködést, amelyre még a legnagyobbaknak, a leggazdagabbaknak is szükségük van. Ezért is fontos a régiókon, országokon, földrészeken átnyúló kooperáció a kutatásban, ahogy igaz ez a technológiai fejlesztésekre is. Örökös körforgás ez, hisz a technológiai fejlődés visszahat a tudományos kutatásra is, ami a kutatási lehetőségek és módszerek mozgásterét is szélesíti. Növekszik az infokommunikációs módszerek szerepe és ugyanígy a kutatási platformok létrehozása iránti igény is. A technológiai fejlődés azonban nemcsak az új kutatási eredményekre alapoz, hanem a gyors, rövid folyamatokra, a technológiák inkrementális finomítására is. A kétfajta megközelítés optimalizálása a vállalati menedzsment számára is fontos feladatokat fogalmaz meg.

Minden gond és probléma ellenére, az emberiség még sohasem élt olyan jól, életminősége még soha sem volt azon a szinten, mint napjainkban. Mindez elsősorban a tudományos kutatások eredményeinek, valamint ezeknek az eredményeknek a technológiákban megjelenő megvalósulásának köszönhető. Várhatóan ez a folyamat továbbra is javuló tendenciát mutat, mégpedig egyre gyorsuló tempóban. Ez a technológiai fejlődés pedig sokkal több, mint újabb és újabb technológiák sora. Nem csak csodálhatjuk ezeket az újdonságokat, figyelnünk kell a következményekre is, hiszen ezek az új technológiák nem csak a gazdaságot, hanem a társadalmat is gyökeresen megváltoztatják.

Az eredmény pedig többek között az, hogy az emberiség átlagéletkora folyamatosan növekszik, a Föld népessége belátható időn belül megduplázódik. Ugyanakkor bolygónk véges erőforrásai és azok pazarló felhasználása fenyegető veszélyt hordoz. Reméljük, hogy még nem késtünk el a korrekcióval, amelyben az új technológiáknak is fontos szerepe lehet.

Az információs technológiai ipar növekedése során tudásfüggő globális társadalmak jönnek létre. A globális gazdaság integrációja növekszik. Mind a társadalmat, mind a gazdaságot a technológiák uralják. A technológiák innovációjának sebessége folyamatosan növekszik. A gyorsan zajló ismeret-bővülés, de ugyanakkor az ugyancsak gyors ismeret-elévülés miatt, a technológiai folyamatokban is az idő válik a legfontosabb értékké. Ennek az időparadoxonnak ez a legfontosabb üzenete: cselekedjünk minél gyorsabban és így egyre gazdaságosabban.

Mint ahogy a múltban, a jövőben is a gazdasági és társadalmi fejlődés válságokba vezethet. A gyors fejlődés által létrehozott „buborék” előbb-utóbb kipukkan. A múltbeli tapasztalatok alapján azonban kijelenthetjük, hogy a technológiai fejlődés mindig túllép a válságos periódusokon és felfrissülve újra gyors ütemben folytatódik.

Fejlődésünk során számtalan problémát kreáltunk, amelyek megoldás után kiáltanak. Ha világunkat legalább olyan állapotban akarjuk átadni az utódainknak, mint ahogy azt elődeinktől átvettük, akkor meg kell fogadnunk Albert Einstein tanácsát: „Problémáinkat nem tudjuk megoldani olyan gondolkodásformákkal, amilyenekkel azokat létrehoztuk”. Új gondolkodásformákra van tehát szükségünk, amelyeket az összes tudományterület összefogása alapozhat meg, és amelynek eredményeit a gazdasággal és a társadalommal összhangban hasznosíthatunk és valósíthatunk meg.

Az eddig vázolt folyamatnak a hajnalán tevékenykedett Gábor Dénes. Kutatói – mérnöki munkái maradandónak bizonyultak és forradalmian új technológiákat alapoztak meg. Ezeknek talán legékesebb példája a holográfia. De gondolkodásmódja (Találjuk fel a jövőt!) és ennek a Római Klub jelentéseiben is megjelenő különböző formái ugyancsak jelentősen hozzájárultak a fent vázolt változások megalapozásához és felgyorsításához. Többek között ezért is elvárható volt szülőhazájától, Magyarországtól, hogy születésének századik évfordulójához igazítva méltó módon emlékezzék meg róla és eredményeiről.

Mi hazánkban eleget tettünk ennek a kötelezettségünknek, de ugyanezt tették az Egyesült Királyságban is, ahol Gábor Dénes szakmai és társadalmi munkássága kiteljesedett, számos eseménnyel emlékeztünk meg születésének századik évfordulójáról. Ezek közül szeretnék egy esemény rövid összefoglalójával ehhez a sorozathoz hozzájárulni. Egy konferenciát szerveztünk a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében „A holográfia és a nagyfelbontású méréstechnika legújabb eredményeiről” címmel. A konferenciára 2000. június 5.én (Gábor Dénes születésnapja) és 6-án került sor és különlegességét az is adta, hogy egy részét az egyidőben a londoni Imperial College-ban (Gábor Dénes munkahelye) zajló emlékkonferenciával video technikával összekapcsolva, mindkét helyszínen ugyanazt az Ash professzor, Gábor Dénes volt munkatársa előadását hallgathattuk élő formában.

A konferencia az MTA, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, az Optikai, Akusztikai és Finommechanikai Egyesület és a Gábor Dénes Emlékbizottság együttműködésével valósult meg. Az első nap a megemlékezésé volt. Nyílván terítékre került a gazdag életút minden állomása a budapesti iskoláktól a londoni Imperial College-on keresztül a Római Klubig és a Nobel-díjig. Tevékenységébe belefért még a Siemens és az Egyesült Izzó magyarországi vállalatoknál végzett mérnöki munkája is. Az Imperial College mérnökképző intézményéhez kötődik azonban kutatómunkájának döntő része, beleértve a holográfia módszerének kidolgozását is. Nyugalomba vonulása (1967) után pedig mint egyik alapító tagja, az akkor még hamburgi székhelyű Római Klub zászlaja alatt szentelte idejének döntő részét a jövőről való gondolkodásnak („Találjuk fel a jövőt”), a „körkörös” gazdaság (circular economy) kérdéseinek, amit a „Beyond the age of waste” című könyve is bizonyít, továbbá az energiaproblémáknak és az új technológiák gazdasági és társadalmi hatásai vizsgálatának. Ezen utóbbi kettővel kapcsolatos gondolatait a Római Klub egy Umberto Colomboval együtt vezetett bizottsági jelentése is tartalmazza. Felismerte, hogy noha a problémák megoldásához vezető út a tudományon keresztül vezet, ám ez pozitív társadalmi hozzáállás nélkül nem működik. A vele való beszélgetésemben is újra és újra visszatért ezekre a kérdésekre és hangsúlyozta a Római Klubnak e problémák analízisében, illetve a megoldási javaslatok megfogalmazásában játszott döntő szerepét.

Előadás hangzott el a konferencián arról is, hogy mit tanulhatunk Gábor Dénes életművéből. Valóban sok ilyen tanulság van mind az alapkutatások, mind az alkalmazások területén tevékenykedők számára. Megismerhettük azt is, hogy hogyan járult hozzá Gábor Dénes a tudomány fejlődéséhez, mik voltak a legkiemelkedőbb eredményei. A magyar tudományos közösségben is vannak/voltak olyanok, akik Gábor Dénes tanítványának vallották magukat és ez egy előadásnak is témáját képezte. Ezen a konferencián került sor a 2000. évi Gábor Dénes-díjak átadására, az elismerésben részesültek méltatása mellett számos díjazott előadására is. Ugyancsak itt került sor a 2000. évi Szabadalmi Díjak átadására.

Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egy személyes emlékemet osszam meg az olvasóval. Egy hosszabb beszélgetésünk során megkérdeztem Gábor Dénestől, hogy amikor az elektronmikroszkóp felbontóképességének javítási szándéka során kidolgozta a holográfia alapjait, nem gondolt-e egy koherens fényforrás létrehozására, a lézerre és ennek segítségével „fényholográfiára”. Válasza pedig az volt, hogy bizony gondolt és egy tanítványa diplomamunkája témájának is ezt javasolta, de a diák a témát túl kockázatosnak gondolta és ezért nem vállalta. A dolog pedig ezután ennyiben maradt. Gondolom, hogy sokan jártunk már hasonlóan más témákban és maradtunk le egy-egy nagyobb felfedezés sikerélményéről.

A konferencia második napja a szakmai előadásoké volt, hazai és külföldi előadókkal és érdekes tematikával. Tárgyalásra került a digitális holográfia de terítékre kerültek a színes holográfia újdonságai is. Természetesen előadás hangzott el a hazánkban is művelt holografikus interferometria témájában is. Foglalkoztunk a fotorefraktív holográfiával, valamint az akusztikus információ processzálással „holográfia” (holofonia) segítségével. Egy előadás az Auger-elektron holográfia témáját járta körül. Az előadássorozat nem hagyhatta ki a lézerek tematikáját sem, konkrét előadás az excimer lézerekről hangzott el.

Úgy gondolom, hogy ez a konferencia sok más eseményhez hasonlóan méltó emléket állított Gábor Dénesnek és ugyanakkor jól mutatta be a hazánkban a felsorolt témákban folyó színvonalas kutatásokat is.


Dr. Merkely Béla

Megtanultunk együtt élni a járvánnyal

Akárhogy is alakul az év második fele, az már most bizonyos: a „koronavírus”, a „COVID-19” és a „SARS-CoV-2” kifejezések mindenki emlékezetében hosszú időre megragadnak majd, és az eddigi életvitelünk még nem fog teljes egészében visszaállni a megszokott kerékvágásba. A 2020 első negyedévében az egész világon feltűnt új koronavírus-járvány számos válaszút elé állította a világ döntéshozóit, a betegellátás és az egészségügyi kutatások területén dolgozó valamennyi szakembert és más területek tudósait, nem utolsó sorban pedig a hétköznapi embereket is. Az alábbiakban a járvány magyarországi kezelésével kapcsolatos tanulságokat foglaltam össze, különös tekintettel arra az országos reprezentatív szűrővizsgálat-sorozatra, amit a Semmelweis Egyetem koordinálásával a hazai orvosképzők végeztek el.
Az már az új típusú koronavírus okozta első megbetegedések után kiderült, hogy annak terjedése sokban hasonlít az influenzáéhoz. Utóbbival már sok tapasztalatunk van, az új koronavírus miatti fertőzéseket viszont folyamatában ismerjük, ismertük meg – ez az első olyan járvány, aminek alakulását szinte percről-percre követi az egész világ. Ez nagyon hasznos, mert megtanít bennünket felkészülni a jövőbeni újabb vírusfertőzésekkel szemben. Ugyanakkor ilyen intenzív figyelem képes felnagyítani a problémát. Ez utóbbi jelenség az egész világon megfigyelhető volt: eleinte mindenki pánikszerűen igyekezett felvásárolni a gyógyszertárak és élelmiszerboltok kínálatát, majd – ahogy a világ tudósainak hála, egyre több információhoz jutottunk a járványról – egyfajta összefogás kezdte jellemezni az embereket. Magyarországon például a korán bevezetett korlátozó intézkedéseket fegyelmezetten tartotta be a lakosság nagy része, így nálunk tömeges fertőzés nem lépett fel, az intézményi fertőzések tették ki az esetek egy szignifikáns részét. A kórházi adatokból azt is láthattuk, hogy az új koronavírus leginkább az idős emberekre veszélyes, illetve azokra, akik egyébként is súlyos megbetegedésben szenvednek, például szervátültetettek, daganat miatt kezeltek vagy más krónikus betegségük van.
Magyarországon egy több szempontból is egyedülálló országos koronavírus-vizsgálat zajlott 2020. május 1-je és 16-a között a négy magyar orvosegyetem – a Semmelweis Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem – részvételével, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) együttműködésével, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával. A H-UNCOVER nevű országos, reprezentatív vizsgálat – melynek megszervezésében és lebonyolításában a Semmelweis Egyetem vezető szerepet vállalt – azzal a céllal indult útnak, hogy pontos képet kapjunk a járvány kiterjedéséről, az új típusú koronavírussal fertőzöttek és átfertőzöttek valós számáról, valamint dinamikájáról.
Összesen mintegy 10 600-an mentek el a két hétig tartó országos koronavírus-szűrővizsgálatra, melynek eredménye így reprezentatív lett, hiszen a meghívottak 67,3 százaléka vett részt rajta. Az adatok feldolgozása még tart, a fertőzöttek végső száma és az átfertőzöttek adatai május végére lesznek elérhetőek, ugyanakkor időközben részeredményeket is közzétettünk. Május 11-ig 8744-en vettek részt, ami azt jelentette, hogy addig a KSH által kiválasztottak csaknem fele, mintegy 49,2 százalék jelent meg a mintavételen. Közülük a részeredmények összesítéséig 8276 orr- és szájgarat mintavételen alapuló PCR-vizsgálat eredményét értékelték ki a kollégák, ezek közül kettő volt pozitív. Ha ez lenne a teljes reprezentatív minta, akkor úgy lehetne becsülni, hogy a 14 éven felüli, nem idősotthonban vagy 20 főnél nagyobb intézményben élő magyar lakosok körében 243-7230 közötti az aktív fertőzöttek száma. Az átfertőzöttek arányát a vérvételen alapuló antitest vizsgálat mutatja ki; az első 1524 minta között 9 pozitív volt. Ha ez lenne a teljes reprezentatív minta, akkor a fertőzésen már átesettek becsült számát 22 399 és 92 624 fő közé tehetnénk. A vizsgálat lezárultával ezek az adatok természetesen még változhatnak, de az eddigi összesítések alapján összhangban lesz a végeredmény a korábbi arányokkal.
A végeredmények fényében pontos adataink lesznek az egész ország vonatkozásában arról, hogyan rétegződnek a pozitív esetek, honnan számíthatunk esetleg egy „fellángolásra”. Úgy vélem, van okunk a büszkeségre, hiszen eddig egyetlen nemzet sem végzett ennyire átfogó és reprezentatív szűrést a teljes népességre kiterjedően, éppen ezért az egyik legnívósabb amerikai lapban is szeretnénk majd publikálni az eredményeket.
Véleményem szerint az eddigi eredmények egyértelműen azt igazolják, hogy megfelelő időben és ütemben hozta meg Magyarország a járvány kezelésével kapcsolatos korlátozó intézkedéseket. Az elmúlt hetekben mi, szakemberek, megtanultuk kezelni a vírust, a lakosság pedig megtanult együtt élni a járvánnyal. Talán egy dolgot említenék, amit eleinte másképp gondoltunk, mint ahogy utólag igazolódott: a járvány elején az előttünk járó országok – Kína, Olaszország – kimondottan hangsúlyozta a lélegeztetőgépek szerepét. Később megváltozott a szakmai hozzáállás, és próbáltuk elkerülni a gépi lélegeztetést minden lehetséges módon, például non-invazív eszközökkel, vagy magas nyomású oxigén inhalálásával. Néhány gyógyszerről is kiderült időközben, hogy nem hatásosak, a vérplazma-terápia pozitív hatásáról viszont egyre több nemzetközi és hazai eredmény látott napvilágot, és sikeresen alkalmaztuk néhány beteg esetében a Semmelweis Egyetem klinikáin is.

Voltak olyan országok, akik a nyájimmunitás várt kialakulására alapozták a védelmüket. Az átfertőzöttség azért fontos, mert amennyiben egy közösség minél több tagja szerez védettséget egy fertőző betegséggel szemben, annál kisebb a valószínűsége, hogy a többiek találkoznak a kórokozóval. A COVID-19 esetén vélhetően sehol a világon nem fog nyájimmunitás kialakulni, ezt támasztják alá a hazai szűrővizsgálat részeredményei is, hiszen Magyarország esetén az antitest-vizsgálat alapján 0,6 százalékosra tehető az átfertőzöttség. Jelenleg csak egy vakcina kifejlesztésétől várhatjuk a nyájimmunitás kialakulását.

Bízom benne, hogy a várható második hullámban nem lesz még egy akkora járvány, amely Nyugat-Európán végigsöpört az elmúlt hónapokban. Azonban azt, hogy mi várható szeptemberben vagy decemberben, jelen pillanatban nem tudjuk megjósolni. Ami az adatokból egyelőre látszik, hogy nyáron minden bizonnyal nem lesz nagyobb járvány. A koronavírusok ismerten felsőlégúti betegséget okoznak, így ősszel, télen, amikor nedvesebb és hidegebb lesz az idő, bizonyára jobban kell majd magunkra vigyáznunk. Azt azonban hozzátenném, hogy a COVID-19-ről még nem tudjuk, mennyire szezonális.
A most lezárult országos reprezentatív szűrővizsgálat folytatásaként szeptemberben hasonló vizsgálatsorozatot tervezünk, így rendkívül hasznos adataink lesznek a koronavírus terjedéséről, és az esetleges második hullám érkezése előtt alaposan fel tudunk készülni a helyzetre. Mindemellett egészségpolitikai döntésekhez is felhasználhatók a gyűjtött adatok.
Érthető módon, sokan várják egy hatékony vakcina vagy gyógyszer mielőbbi piacra kerülését. Jelenleg világszerte többféle kutatás zajlik, a klinikailag igazolt eredmények előtt nem érdemes jóslatokba bocsátkozni, ugyanakkor véleményem szerint a gyógyszeres kezelésnél hatékonyabb megoldást jelenthet a védőoltás.
Addig is – függetlenül a korlátozó intézkedések aktuális lazításától vagy épp szigorításáról – mindenkinek oda kell figyelnie az alapvető óvintézkedésekre: nem lehet eléggé hangsúlyozni a kézmosás és a kézfertőtlenítés, illetve az általános higiénia jelentőségét. Emellett a járványügyi időszakban minden olyan helyzetben érdemes az orrot és szájat takaró maszkot viselni, amikor több emberrel is találkozhatunk, ez kiemelten ajánlott a 65 éven felülieknek. A lakosság számára a dupla rétegű, magas hőfokon mosható textil maszkok viselése a célszerű. Azt persze mindenkinek tudnia kell, hogy ezek viselése önmagában nem előzi meg a fertőzést, de használatuk lassíthatja a járvány terjedését. A fokozott higiénia mellett a távolságtartási szabályok betartása is kiemelten fontos.
Az alapításának 250 éves jubileumát ünneplő Semmelweis Egyetem élen jár a magyarországi kutatásban, gyógyításban és a járvány leküzdésében. Minden erőnkkel, tudásunkkal a betegeket és a tudományt szolgáljuk. Az ország legrégebbi, folyamatosan működő orvosképző egyetemének rektoraként ezúton is szeretnék köszönetet mondani hazánk minden egészségügyi dolgozójának, akik példás helytállással és odaadással gyakorolják hivatásukat.


Dr. Náray-Szabó Gábor

Mi legyen a járvány után?

Teremtő rombolás kell, hangsúlyozta az innováció nagy teoretikusa, Joseph Alois Schumpeter (1980). Ez teremti meg az életrevaló, de az érintettek által nem vagy csak ímmel-ámmal támogatott újítások bevezetésének feltételeit. Én azért nem azt vezetem le ebből, hogy a múltat végképp el kell törölni, de kétségtelen, hogy a koronavírus-járvány mélyreható változásokat idézett elő a gazdaságban, talán egyesek életszemléletében is. Ezt pedig ki kell használni régen evidensnek tartott, de az érdekeltek ellenállása miatt el nem fogadott, ezért meg nem valósítható változtatások keresztülvitelére. Alább csak a magyar gazdaságról írok, ez érinti a Gábor Dénes klub tagjait a leginkább, és erre vonatkozó javaslatokat, ötleteket lehet leginkább fellelni az egyre hatalmasabbra dagadó Interneten. Természetesen nem tudom megjósolni, mi lesz, ezért inkább azt vázolom fel, hogy szerintem mi a kívánatos, mi legyen a magyar gazdaságban, hogyan tudunk előnyt kovácsolni a járvány okozta visszaesésből, a bőségesen rendelkezésre álló tanulságokból. Felsőfokú közgazdaságtani végzettség híján szerénynek kell lennem, alább azt foglalom össze, hogy mit gondol a lehetőségekről egy kívülálló, aki viszonylag sokat olvasott a témáról, korábban pedig itt-ott bele is kontárkodott különböző nemzeti hatókörű gazdaságpolitikai elképzelések kidolgozásába.

Vízióm egy fenntartható társadalom az egész világon és itthon Magyarországon is, mely egyensúlyban van önmagával és környezetével, polgárai a boldogságot nem a folyamatosan növekvő fogyasztásban, az ehhez szükséges újítási kényszerben, és az egyén határainak lehető legnagyobb mértékű kiterjesztésében keresik, ehelyett az emberi kapcsolatokat, a szellemi javakat részesítik előnyben, ezekben találják meg a kiteljesedést. Ahhoz, hogy e jövőkép valamikor valósággá váljon, négy fontos célt kell magunk elé tűznünk. Mindenek előtt a rendelkezésre álló természeti erőforrásaink fenntartható használatára, a lehető legkevesebb energiafelhasználásra, konkrétan kevesebb szállításra, közlekedésre, kevesebb, de tartósabb fogyasztási cikk megvásárlására, a hulladék mennyiségének minimalizálására kell törekednünk. A koronavírus járvány rávilágított, hogy a globalizáció kára nemcsak az, hogy a mobilitás elburjánzása révén növeli a szén-dioxid kibocsátást, általában a környezetszennyezést, a járványok terjedésének valószínűségét, hanem az is, hogy sérülékennyé, bizonyos tekintetben kiszámíthatatlanná teszi a gazdaságot.
A globalizációt vissza kell tehát szorítani, ehelyett főként helyben termelt termékeket és szolgáltatásokat kell fogyasztani, általában a helyi gazdaságot érdemes támogatni. Figyelmet érdemelnek olyan helyi önrendelkezést erősítő kezdeményezések, mint amilyenek például a fenntartható módon termelő élelmiszerközösségek. Ez nem jelenti azt, hogy a technológiai okok miatt nyilvánvalóan globálisan működő ágazatok, mint a légiközlekedés vagy az Internet elítélendők, inkább azt, hogy ki kell alakítani a megfelelő arányokat, és a szubszidiaritás elvének megfelelően azon a szinten kell kezelni a problémákat, amelyen ezek megjelennek. A harmadik fontos célkitűzés, hogy a környezetükért felelősséget érző vállalatok támogatást kapjanak. Ezzel párhuzamosan növelni kell a vállalatok és bankok elszámoltathatóságát, csökkenteni azok túlzott befolyását a gazdaságra, meg kell akadályozni, hogy működésük külső költségeit áthárítsák a társadalomra. Ugyancsak fontos lenne a rövidtávú, spekulatív pénzintézeti tranzakciókra kivetendő, 0,1 %-os Tobin adó (Tobin, 1978), melynek bevezetését az első javaslat óta sokan támogatták, de nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megtörjék az ellenérdekelt pénzügyi körök ellenállását. Jelentős potenciál van kihasználatlanul a családi és a közösségi gazdálkodásban, ezt is érdemes támogatni.
A fogyasztást középpontba állító gondolkodást meg kell változtatni, a boldogságot a fogyasztás, a kényelem, mindenek előtt az önzés folyamatos előtérbe helyezése helyett a közösségi létben, a szeretetben, az igazságosságban érdemes keresni. A sikert a pénzügyi mutatószámok helyett jóléti mutatókkal is lehet mérni. Ha a választók kifejezik erre irányuló akaratukat, a politika és a gazdaság egyre inkább az erkölcsre, az igazmondásra és az együttműködésre fog épülni, a választók aktív bevonásával. A választói nyomás következménye lehet, hogy a döntéshozók olyan szabályozókat vezetnek be, amelyek abszolút mértékben csökkentik az energia- és anyagfelhasználást, növelik a természetkímélő gazdálkodás arányát, megvédik a természeti értékeket, és arra ösztönöznek, hogy csak a megújulás mértékéig használjuk erőforrásainkat. Természetesen egy ilyen politikának kockázatai vannak, a megvalósításhoz a gazdasági rendszert bizonyos fokig szét kellene szedni, hogy azután a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően újra lehessen építeni. Ezt a feladatot most részben elvégezte a koronavírus, egy távlatos politika kihasználhatja a lehetőséget, hogy megtegyen néhány fontos lépést a fenntarthatóság irányába.

A gazdaság újraindítása. Az Európai Unió és az európai kormányok igen jelentős támogatást nyújtanak a lelassuló gazdaság fenntartásához és újraindításához, a választott megoldások sokban hasonlítanak egymáshoz, de sok eltérés is van közöttük. Hazánkban a gazdaságvédelmi intézkedések elsődleges célja a munkahelyek megőrzése, a kormány a munkán keresztül igyekszik segíteni a bajbajutottakon. Ezt a célkitűzést jobbnak tartom, mint az alanyi jogon járó alapjövedelmet, mert egyrészt egy stabil munkahely a legjobb védelem, másrészt mindenkit arra késztet, hogy ő is tegye meg a magáét a kibontakozás érdekében. Német mintára vezetjük be a bértámogatási programot, mely a létszámleépítéseket igyekszik megelőzni azáltal, hogy ösztönzi a rövidített munkaidő átmeneti bevezetését és a foglalkoztatás idejére a munkavállalók kieső bérének egy részét az állam átvállalja. Külön támogatási rendszer működik a legnagyobb veszteséget elszenvedő turizmus, vendéglátóipar, a kulturális és kreatív iparágak (könyvkiadás, multimédia, grafikus tervezés, zene, szórakoztatóipar, film, kézművesség, játék, divattervezés) megsegítésére. Miután ezek szinte teljesen leépültek a járvány idején, a munkahelyeket már nem lehet megvédeni, a munkavállalók közvetlen támogatására van szükség.
Több szakértő szerint a válság U-alakú görbe szerint fog lezajlani, hosszabb időbe is beletelhet, amíg a gazdaság vissza fog állni az eredeti szintre (l. pl. Csányi, 2020). Ez egyrészt abból következik, hogy a vírus hatékony oltóanyagának kifejlesztéséhez és tömeges gyártásához legalább egy évre van szükség, csak ezután állhatnak helyre a turisztikai, vendéglátó-ipari szolgáltatások, és a hozzájuk kapcsolódó kreatív iparágak, emellett az új autók vásárlása és a légiközlekedés is csak viszonylag lassan áll vissza az eredeti szintre. Szakértők szerint szinte biztos, hogy a fertőzések számának átmeneti csökkenése után a járvány – valószínűleg kisebb erővel – visszatér (Thibault, 2020), erre figyelemmel kell lenni a konkrét intézkedések meghozatala során.
A szükséghelyzet sajnos el fog söpörni több, a környezet szempontjából fontos uniós és hazai törekvést, mint például a műanyag csomagolóanyagokra kivetendő adó. Ehelyett az érdekelt nagyvállalatok az újrafeldolgozást helyeznék előtérbe, és a visszaeső gazdasági tevékenység elkerülhetetlen támogatására hivatkozva minden bizonnyal meg is tudják akadályozni az adó kivetését (Interpack 2020). Ugyan szép célkitűzés az újrafeldolgozás, de az eddigi tapasztalatok szerint nem vezet sokra. 2017-ban az USA-ban a városi műanyaghulladék kevesebb, mint tíz százalékát dolgozták fel újra, a döntő többségét tárolókban helyezték el (EPA, 2019). Magyarországon ugyan jobb a helyzet, az újrahasznosítás mértéke 31,4 % (Kriston, 2019), de lenne mit javítani egy jól átgondolt adó bevezetésével.

Javaslatok. Talán a legfontosabb – meg is valósítható – javaslat a lakossági épületenergetika területére esik (Bart, 2020). Az energetikai felújítások sok embert foglalkoztatnak, ráadásul nem kell hozzájuk különös szakképzettség, és az ország minden részében szükség van rájuk. Az épületek jelentik az egyik legnagyobb energia-felhasználó szektort hazánkban, ugyanakkor sok lakóépület hőszigetelése kívánnivalót hagy maga után, van tehát mit javítani. Fontos támogatást jelentene egy nemzeti épületszigetelési program, amely állítólag már a múlt év végén is szerepelt a kormány elképzelései között (Veszpremkukac, 2020). Előnye – amellett, hogy növelné az építőipari megrendelések volumenét – az is lehetne, hogy csökkentené a háztartási energiafelhasználást, ami az egyénnek a rezsiköltségek, a köznek a szén-dioxid kibocsátás csökkentése révén hajtana hasznot. Támogatni lehetne a megújuló energia közösségi termelését, ez háztartási méretű kiserőművek széles körű üzembeállítása révén lenne megvalósítható. Az állam vissza nem térítendő támogatással és hitelekkel segíthetné napelem-parkokat működtető közösségek létrejöttét.
A válság kezelésére szükséges többletforrások biztosítása kölcsönből vagy adókból képzelhető el, állami vagyonelemek értékesítése nem lenne jó válasz a kihívásra. A többletadót főleg a többletterhet elviselni képes nagyvállalatokra, pl. áruházláncokra lehet kivetni (Kálmán, 2020), netán egy klímatudatos konstrukció keretében (karbonadó), amely minden fosszilis energiahordozóra vonatkozna. Természetesen ügyelni kell arra, hogy egy ilyen adó ne sújtsa aránytalanul a szegényeket, például úgy, hogy megjelenik a fogyasztási árak növekedésében. Hasznos lehetne a rezsicsökkentés kivezetése a magasabb jövedelműek esetében, egy benzinár-küszöb bevezetése vagy a légi forgalom adómentességének eltörlése, bár ez utóbbi minden bizonnyal összehangolt és igen erős, nemzetközi ellenállásba ütközne, melynek jelmondata a járvány előtti állapot helyreállítása lenne.
Az autógyártás hazánk egyik legfontosabb iparága, több, mint százhetvenezer ember dolgozik autógyárakban, illetve beszállítóknál. Ezek most mind hetekre leálltak, és az idő múlásával egyre nehezebb lesz kereslet nélkül alkalmazásban tartani az embereket. A magyar autóipar jelentős részben exportra termel, ezért a magyarországi autógyárakon nem feltétlenül segítene, ha az állam beszerzéseit átállítanák elektromos autókra. Többet ígér a használtautó-import visszafogása, mert ma a hazánkban forgalomba hozott személygépkocsik mintegy fele importált, használt autó. Ezek általában 10 évnél idősebbek, és a jogszabályok segítik az olcsó, régi, ezért általában viszonylag környezetszennyező gépjárművek behozatalát, ami egyrészt növeli a légszennyezést, másrészt csökkenti a keresletet az új autók iránt. Ezért úgy kellene kialakítani a gépjármű-behozatal terheit, hogy csak kis fogyasztású gépkocsik behozatala legyen kifizetődő. Ilyen törekvés már meg is jelent a nemrégiben nyilvánosságra hozott energiastratégiában (Nemzeti Energiastratégia 2030). El lehetne indítani egy hitelprogramot a legidősebb autók lecserélésére. Mindeközben a hazai autóipari tevékenység támogatásának feltételeként azt kellene megszabni, hogy az érintett vállalatok álljanak át elektromos autók gyártására. Ilyen irányú mozgás már tapasztalható is, tehát a támogatások egy már folyamatban levő szerkezet-átalakítást gyorsítanának fel (Bart, 2020).
Kézenfekvő változás, hogy a nagyobb biztonság megteremtése érdekében valószínűleg rövidülnek a nemzetközi ellátási láncok. Ezek elsősorban Kínából indulnak ki, de több országon is átfutnak, és ha csak egy ponton is megsérülnek, komoly ellátási problémák léphetnek fel, vagy csökkenhetnek a termelési kapacitások. A járvány arra készteti az érintett a vállalatokat, hogy felülvizsgálják ezeknek a láncoknak a szerepét, ami azt valószínűsíti, hogy inkább a helyi, kisebb földrajzi távolságra lévő partnerekre fognak támaszkodni. A szemléletváltást elsősorban a kínai partnerekkel bíró gépjárműipari, gyógyszeripari és elektronikai vagy elektrotechnikai termékeket gyártó vállalkozásoknak érdemes megfontolniuk. Hazánk a nyertese lehet a láncrövidítési folyamatnak, mert remélhető, hogy a korábban Kínába kihelyezett európai – főleg német – kapacitásokat inkább az anyavállalathoz közelebb hozzák. Ezáltal növelhető a gyártási folyamat megbízhatósága és kiszámíthatósága, a korábbi árelőny pedig másodlagossá válhat. Azon is el lehet gondolkozni, hogy csupán az árelőny érdekében érdemes-e a vágott virágot Hollandiából vagy Közép-Amerikából behozni, amikor a hazai virágkertészek kínálata is bőséges. Az élelmiszerellátási lánc rövidítése nemzetbiztonsági szempontból is fontos lehet (Fellegi, 2020).
A járvány egyik legnagyobb és a magyar gazdaság szempontjából is igen fontos kárvallottja a turizmus. Az utazás nem létszükséglet, hanem elsősorban szórakozás, egészségügyi kockázat fennállása esetén kézenfekvő, hogy erről mondunk le először. Valószínű, hogy a jövőben már nem az élménykeresés lesz az utazással kapcsolatos döntés legfontosabb szempontja, hanem az anyagi, főleg egészségügyi biztonság (Portfolio, 2020). Ezért akár két-három évig eltarthat, amíg a szektor magára talál. Számos vállalat vezetőiben is felmerülhet a gondolat, hogy a költséges és időigényes céges utazások jól helyettesíthetők telekonferencia-megoldásokkal is, korlátozó döntéseikkel csökkenthetik a légi forgalmat és a szállodafoglalások számát. Kézenfekvő lehetőség a kieső forgalom pótlására a biztonságos belföldi turizmus felfuttatása, ebbe valószínűleg tőkét is fognak fektetni, a kormány is támogatja. Már látható, hogy amint kissé alábbhagyott a járvány, megugrott a belföldi foglalások száma, a magyarok több mint fele belföldön akar világot látni. A szükségből így lehet erényt kovácsolni, igazán gyönyörű helyek várják itthon is az utazni vágyókat. Ezek akár értékesebb élményt nyújthatnak, mint egyes, zsúfolt, exotikus célpontok, melyek sokszor csak arra jók, hogy a szomszédnak dicsekedjünk velük. Ígéretes, vonzó, de eddig kevéssé frekventált célpont lehet a Tisza tó, ahol számos látnivaló és élmény, horgászat, kirándulás, madárles várja a látogatót (Hortobágyi Nemzeti Park, 2020).
A rendkívüli helyzetet kihasználva a kormány jelentős lépést tehet az egészségügy konszolidációja irányába. A kórházi ágyak hatvan százalékának a járványhoz kapcsolódó felszabadítása megindította a spekulációt arról, hogy a leépítés nem lesz átmeneti (Csiki, 2020). A Miniszterelnökséget vezető miniszter Kormányinfón tett kijelentésére hivatkozva, a Portfolio arra hívta fel a figyelmet, hogy elképzelhető az egészségügyi ellátórendszer finanszírozásának megreformálása. Felesleges ugyanis olyan kórházi kapacitást fenntartani, amit a betegek száma nem indokol. Úgy tűnik tehát, hogy a kormány nekilát e probléma politikailag rendkívül kényes, nyilván ezért is hosszú évek óta húzódó rendezésének. Valójában nem az ágyszám csökkenne, hanem egy ágyra számítva kevesebb beteget finanszírozna az egészségbiztosító, egy érintett kórházi osztályra a jövőben kevesebbet lehetne felvenni, mint eddig. Az intézkedés rendkívüli feszültségeket válthat ki, mert sokan személyükben is érintettek, ellenérdekeltek lennének. Könnyű arra hivatkozni, hogy az ellátási színvonal jelentősen romolhatna, de az kiderült, hogy az aktív kórházi ágyak jelentős részét nem gyógyításra, hanem kizárólag rehabilitációra használták (Lantos, 2016). Emellett sok, kórházi ágyak felett diszponáló orvos kihasználta a lehetőséget és magánbetegeit az állami intézménybe utalta, ahol állami pénzből vásárolt eszközökkel és állami alkalmazásban álló dolgozókkal tartotta és tartja fenn ma is magánpraxisát. Ezt a helyzetet, melynek következtében igen jelentős összeg folyt ki az állami egészségügyből magánzsebekbe, úgy lehetne szabályozni, hogy az egészségügyben elválasztanák egymástól az állami és a magántulajdont. Akár úgy, hogy megtiltják az állami kórházak igénybevételét a magánpraxis számára, akár úgy, hogy fizetni kell az ágyakért. Utóbbi esetben világossá válna, ki miért, mennyit fizet, így visszaszorulna a hálapénz, helyette a beteg a számlát térítené meg, ez adózott jövedelemhez juttatná az orvosokat (Windisch, 2018). Persze ezután is lenne lehetőség hálapénzes műtéteket végezni az állami kapacitás terhére, ezt azonban az ágyszám csökkentése megnehezítené. Visszatértünk Schumpeterhez: a járvány által előidézett teremtő rombolás nagy lépést tenne lehetővé az egészségügy konszolidálása irányába. Kíváncsian várom, mi lesz az eredmény.

Irodalom
Bart I. (2020). Az újrakezdés zöldítése Magyarországon, https://index.hu/gazdasag/penzbeszel/ 2020/04/21/hogyan_tegyuk_klimabaratta_a_covid-valsag_utani_hazai_gazdasagosztonzest/.
Csányi S. (2020). Magyarországon U-alakú kilábalás várható. https://www.penzcentrum.hu/ hitel/ csanyi-sandor-a-korona-valsagrol-magyarorszagon-u-alaku-kilabalas-varhato.1094404.html
Csiki G. (2020). Kiderült a koronavírus miatti kórházi ágyszámcsökkentés valódi háttere
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200423/kiderult-a-koronavirus-miatti-korhazi-agyszamcsokkentes-valodi-hattere-427870.
EPA (2019). Facts and Figures about Materials, Waste and Recycling: Plastics. https://www. epa.gov/ facts-and-figures-about-materials-waste-and-recycling/plastics-material-specific-data.
Fellegi T.P. (2020). Az ENSZ szerint a járvány a globális élelmiszerellátási láncot veszélyeztetheti. https://magyarnemzet.hu/gazdasag/az-ensz-szerint-a-koronavirus-jarvany-a-globalis-elelmiszerellatasi-lancot-veszelyeztetheti-7993520/.
Hortobágyi Nemzeti Park (2020). A Tisza-tó története. https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/turizmus/vizisetany/oldal/a-tisza-to-tortenete.
Interpack (2020). No to Plastics Tax in the EU. https://www.interpack.com/en/TIGHTLY_ PACKED/ SECTORS/NON-FOOD_PACKAGING/News/No_to_plastics_tax_in_the_EU.
Kálmán A. (2020). 91 milliárd forintot gyűjt be az állam a bankoktól és a nagy cégektől, https://24.hu/fn/gazdasag/2020/04/14/koronavirus-kulonado-bank-kiskereskedelem/.
Kriston L. (2019). Hátul kullogunk műanyag-újrahasznosításban. https://piacesprofit.hu/ klimablog/hatul-kullogunk-muanyag-ujrahasznositasban-az-eu-ban/.
Lantos G. (2016). Az orvosbárókra megy el a pénz – hiánypótló írás arról, hogy mi a baj az egészségüggyel. https://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2016/04/18/korhaz_orvos_egeszsegugy_ betegseg_lantos_gabriella_elso_resz/.
Nemzeti Energiastratégia (2030). https://2010-2014.kormany.hu/download/4/f8/70000/ Nemzeti%20Energiastrat%C3%A9gia%202030%20teljes%20v%C3%A1ltozat.pdf.
Portfolio (2020). Koronavírus: hamarosan újra berobbanhat a magyar turizmus
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200506/koronavirus-hamarosan-ujra-berobbanhat-a-magyar-turizmus-430280
Schumpeter, J. (1980). A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Sipos I. (2020). Teljes szerkezetváltás jön, ha elmúlik a járvány. https://infostart.hu/gazdasag/ 2020/04/06/teljes-szerkezetvaltas-jon-ha-elmulik-a-jarvany.
Szandányi L. (2020). A magyar autógyártás jövője a tét. https://www.portfolio.hu/gazdasag/ 20200330/a-magyar-autogyartas-jovoje-a-tet-gyors-segitseg-nelkul-hetekre-vagyunk-a-tomeges-csodoktol-tizezres-elbocsatasoktol-422886.
Thibault, O. (2020). Could The Coronavirus Come Back After The Pandemic Peaks? https://www.sciencealert.com/what-happens-after-the-coronavirus-peaks.
Tobin, J. (1978). The Easter Economic Journal 3-4, July-October.
Veszpremkukac (2020). LMP – A kormány betiltotta a szélenergiát, és az épületszigetelési programból sem lett semmi. http://www.veszpremkukac.hu/lmp-a-kormany-betiltotta-a-szelenergiat-es-az-epuletszigetelesi-programbol-sem-lett-semmi/.
Windisch J. (2018). Ha professzor úrért úgyis fizetni kell, nem lenne jobb legálisan? https://hvg.hu/itthon/20181106_egeszsegugy_atalakitas_magan_allami_szetvalasztas_Fidesz_Orban.


Dr. Sarkadi Balázs

A koronavírus-járvány egy orvos-biológus szemével

Sokan jósolták, hogy az emberiségre az igazi veszélyt egy gyorsan terjedő és súlyos megbetegedést okozó vírus jelenti majd, de hogy egy egyszerű koronavírus ilyen hatalmas járványt idézhet elő, azt talán senki nem gondolta volna. A koronavírusok jól ismerten itt élnek velünk, nevüket a zsírszerű burokba ágyazott fehérjetüskékről, a nap koronájához hasonlóan kitüremkedő cukortartalmú fehérjékről kapták. Egyszálú ribonukleinsav (RNS) az örökítő anyaguk, gyorsan terjednek, az emberben általában egy kis náthát, esetleg hasmenést okoznak. Háziállatokban is főként enyhe betegségeket idéznek elő, bár ha a malacok, a borjak vagy a csirkék fertőződnek meg, néha jelentősebb gazdasági károk is keletkezhetnek. Igaz, az elmúlt években a SARS és a MERS betegség már mutatta, hogy ezek a korábban nem ismert, az emberre is fertőző koronavírusok állhatnak bizonyos súlyos légúti panaszok, tüdőgyulladások mögött, és képesek a gyomor és a bélrendszer megtámadására is. Viszont a magas halálozási arány ellenére ezeknek az új koronavírusoknak a fertőzőképessége viszonylag alacsony volt, így néhány hónap vagy év alatt gyakorlatilag kipusztultak, s a fertőzések visszaszorultak.

Az új koronavírus

A COVID-19 járványt okozó SARS-CoV2 vírus valószínűleg csak néhány éve fejlődött ki, a SARS betegséget okozó vírus közeli rokonaként, eredetileg a denevérekben elszaporodva, majd evolúciója során folyamatosan alkalmazkodva az emberek közötti terjedéshez. De hát mit tudnak ezek a vírusok, hogy ilyen gyorsan és hatékonyan terjednek és fertőznek, ilyen súlyos betegséget, akár halált okozhatnak? A különböző vírusok változatos technikákkal használják fel a megtámadott sejtek alkotórészeit a saját szaporodásuk elősegítésére, hiszen minden ilyen feladatot a gazdasejttel kell elvégeztetniük. Úgy tűnik, hogy a CoV-2 vírus e „trükköknek” egy rendkívül hatékony kombinációját alkalmazza.

A vírusoknak valahogy be kell jutniuk a gazdasejtekbe, hogy szaporodni tudjanak. Ennek érdekében a sejtek felszínén receptorokhoz, jelfogó szerkezetekhez kapcsolódnak, és ugyanezt a kapcsolódást használják a sejtekbe történő bejutáshoz is – apró membránhólyagok képződésével vagy összeolvadással, fúzióval hatolnak át a sejtmembránon. Ebben a lépésben a CoV-2 vírus különlegesen ügyes támadó. A vírus felszínén, a tüskéket alkotó

„Spike” fehérje nagy erővel képes az elsősorban a tüdő sejtjeinek felszínén található ACE2 nevű receptorhoz kapcsolódni. Az ACE2 (angiotenzin-konvertáló enzim) jelentős szereplő a vérnyomás és a veseműködés szabályozásában – gátlószerei ezért a vérnyomáscsökkentés fontos gyógyszerei. A vírus kötődése az ACE2 receptorhoz előidézi a vírus bekebelezését. Érdekes, hogy ehhez a bejutáshoz még egy másik sejtfelszíni fehérjebontó enzim is szükséges, amelyik a Spike fehérjéjét elhasítva segíti elő a vírus bejutását. Mérnöki pontosságú akció, a szervezet számára nélkülözhetetlen membránfehérjék felhasználásával!

A következő lépés a vírus sejten belüli szaporodása. Ehhez a CoV-2 vírus belsejében található hosszú, több ezer bázist tartalmazó, egyszálú nukleinsav, RNS hordozza a genetikai információt. Ez az információhordozó számos vírus (például az influenza, a HIV vagy a polio) esetében szintén RNS, de a CoV-2 ebben is különleges. A vírus RNS-e itt pontosan olyan, mintha a sejt saját örökítőanyagáról, a DNS-ről készült volna, azaz a sejt saját fehérjeszintetizáló rendszere számára azonnal olvasható. Ráadásul minden olyan molekuláris jelzővel rendelkezik, amelyek azt üzenik, hogy erről az RNS-ről saját fehérje készülhet. A sejt szorgalmasan el is készíti a vírusfehérjék tömegét, és már csak az RNS-szál újraképzése van hátra. Az RNS megsokszorozásához is egy olyan fehérjét használ a CoV-2 vírus, amelyet a magával hozott láncról a sejttel készíttet el. Ez a replikáz (sokszorozó) fehérje teszi lehetővé, hogy a vírus-RNS tömegesen felszaporodjék. Ezután, ismét a gazdasejt működését felhasználva, a teljes vírus összeszereli magát. Végül az elkészült új vírusok tömegének ki kell jutnia a gazdasejtből. Ehhez a vírus ismét a sejt kiürítő, szekréciós mechanizmusát veszi igénybe – a sejtmembrán zsírmolekuláit, lipidjeit „elorozva” készül el és távozik a membránba burkolt, újra fertőzőképes vírus.

A megtámadott sejt a tömeges vírustermelésbe és saját működéseinek elvesztésébe „belehal”, és a pusztuló sejtek körüli gyulladásos reakció súlyos szöveti károsodást okozhat. A CoV-2 vírust megkötő ACE2 receptorok helyzetének megfelelően a szövetkárosodás elsősorban a légutakban és a tüdőben jelenik meg, de mivel a receptor a bélben és még számos szervünkben is megtalálható, a vírus ott is szaporodhat és károkat okozhat. Felmerült, hogy a magas vérnyomás kezelésére széles körben alkalmazott ACE gátló gyógyszerek elősegíthetik a vírus behatolását, de a klinikai vizsgálatok ezt cáfolták.

A járvány szempontjából fontos, hogy a CoV-2-nek az influenzavírushoz hasonló, az emberi sejtektől „rabolt” kettős lipidmembrán burka van, ámde

úgy tűnik, hogy ez ellenállóbb, mint az influenzavírusé, mert akár több méter távolságba is eljuthat a fertőzött tüsszentésével, köhögésével, de akár az egyszerű kilégzéssel is távozó mikrocseppekben. Éppen ezért a CoV-2 még az influenzánál is hatékonyabban terjed cseppfertőzés révén.

Hogyan reagál az immunrendszerünk?

Mindez a különlegesen egyedi és „ravasz” fertőzési, szaporodási mechanizmus okozhatja, hogy a CoV-2 ilyen világméretű járványt, pandémiát okozhat. De mi a helyzet az emberi immunrendszerrel, amely a legtöbb vírusfertőzés esetében hatásos védelmet biztosít? A CoV-2 ebben a tekintetben is különlegesnek mondható. Először is, mivel ez a vírus viszonylag új megjelenésű, az emberi szervezet még nem találkozott vele, és így nincs kialakult, előzetes immunológiai emlékezés, memória vele szemben. Másodszor, éppen a gyors és hatékony sokszorozódási módszere alapján a CoV-2 nagyrészt képes elkerülni az ember elsődleges, veleszületett immunvédelmét.

Az elsődleges, azonnali vírusellenes immunválaszunk főként az interferonokon (IFN), a komplementrendszer aktiválódásán és a természetes ölősejtek (NK sejtek) akcióján alapul. Az interferon fehérjék a vírussal fertőződött sejtekben termelődnek, és a környező sejtekben leállítják a fehérjeszintézist, evvel a vírus szaporodását. A vírusok hatására aktiválódó, vérben keringő fehérjék, a komplementrendszer elemei, közvetlenül is pusztíthatják a kórokozókat, de egyben elősegítik a járőröző fagocita (faló-) sejtek számára a vírusok bekebelezését, megemésztését. A fehérvérsejtek egy kis hányadát képező, de állandóan őrjáratot végző limfociták, a természetes ölő (NK) sejtek felismerik a vírussal fertőzött sejteket, és a vírusokkal együtt elpusztítják a haldokló, vírustermelő sejteket.

Úgy tűnik, hogy a CoV típusú vírusok esetében ezek az azonnali, veleszületett immunreakciók nem elég hatásosan működnek, ezért a főszerep az ún. adaptív, az adott vírus támadására célzottan reagáló immunválasznak jut. Ez az összetett, időt (napokat, akár heteket) igénylő válasz elősegíti a gyógyulást, ugyanakkor előidézheti a vírusbetegség súlyosbodását is. Az adaptív immunválasz első lépéseit az antigénprezentáló sejtek (makrofágok, dendritikus sejtek) jelentik, amelyek járőrözésük során a vírust megemésztik, fehérjéit feldarabolják, majd a sejtfelszínükön prezentálják az apróra hasított kis peptideket. Ezt a sejtfelszíni testidegen anyagot felismerik egyes fehérvérsejtek, a limfociták, amelyek egymást is folyamatosan aktiválva két fontos úton eredményezik a vírusfertőzés

leállítását. Egyrészt sejtölő (citotoxikus) T limfociták jönnek létre, amelyek a fertőzött sejteket célzottan kezdik elpusztítani, másrészt a B limfociták a vírusfehérjéket megcélzó ellenanyagokat kezdenek termelni. A vírusfehérjék ellen termelődő ellenanyagok először nagyméretű, IgM típusúak, majd néhány héten belül kialakulnak a hatékonyabb, tartósabb jelenlétet biztosító kisebb, IgG típusú ellenanyagok, amelyek egy része vírussemlegesítő hatású, azaz megakadályozza a vírus kötődését a receptorhoz és behatolását a gazdasejtekbe. A sikeres adaptív immunválasz a vírusfertőzés leállítását, a kórokozók eltávolítását eredményezi, majd a memóriasejtek („emlékező” limfociták) kialakulásával hosszú távon is megtartja az adott vírus elleni hatékony védekezés lehetőségét.

Mi a gond az immunválasszal a CoV-2 vírus esetében? Úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben a szervezetünk vagy túl gyenge, vagy túl erős reakciót ad a fertőzésre, így vagy nem tudja a vírust elpusztítani, vagy éppen még nagyobb bajt okoz, mint maga a fertőzés. A gyenge, esetleg megkéső immunválasz fő oka valószínűleg az elsődleges, veleszületett immunreakciók (így az interferontermelés) gyengesége, lassúsága, míg a túlzott immunreakció pontos oka egyelőre nem igazán ismert. Ez a túlzott reakció az ölősejtek által kiürített gyulladásos fehérjék vagy peptidek tömeges megjelenését és az azok által kiváltott súlyos, általános gyulladásos folyamatot jelenti. A CoV-2 esetében ez elsősorban tüdőgyulladás formájában jelentkezik, a vírus fő támadási helyének megfelelően. A „citokinvihar” -nak nevezett folyamat során az immunrendszer szinte valamennyi tagja aktiválódik, mintegy megrohamozza a vírusokat tartalmazó szöveteket, lázat, rosszullétet, a tüdőben gyulladásos vizenyőt vált ki, ami a léghólyagokban a levegő és a vér közötti oxigénátadást megzavarva súlyos légzési nehézséget és kezelés nélkül fulladást okozhat. A többszörös alapbetegségekben szenvedő, idős emberek különösen érzékenyek erre a gyulladásos reakcióra, ezért szedi az áldozatait elsősorban közülük a CoV-2 vírus. Érdekes, statisztikákkal is alátámasztott, bár egyelőre vitatott gondolat, hogy azokban az országokban (például Magyarországon is), ahol a tuberkulózis elleni védőoltás kötelező, a már gyakorlottabb immunrendszer fokozottabb védelmet adhat a CoV-2 vírus ellen is.

Tesztelés?!

A vírus hatásainak és a szervezet ellenhatásainak ismeretében most már áttekinthetjük, hogy milyen megelőzési vagy gyógyítási lehetőségek állhatnak rendelkezésre. A legfontosabb, hogy ehhez pontosan ismerni kell a szervezetben a vírusfertőzés megjelenését és a kialakuló immunválasz

állapotát. Ezért hangoztatta a WHO elnöke a vírus elleni küzdelem fő szabályaként, hogy „tesztelni, tesztelni, tesztelni”. De hát mit is kell tesztelnünk?

A vírus megjelenését, támadását leghatékonyabban és legspecifikusabban a vírus-RNS kimutatásával tesztelhetjük. A légúti sejteket is tartalmazó orr- vagy szájnyálkahártya-kenet, nyálminta, esetleg székletminta már lehetőséget ad a vírus nukleinsav-érzékeny kimutatására – ilyen nukleinsavlánc normálisan nem fordul elő az emberi szervezetben. A módszer alapja az 1980-as években felfedezett és mára már általános módszerré vált nukleinsavlánc-sokszorozó (PCR) reakció. A technika alapja a DNS megcélzott, specifikus szakaszának több lépésből álló sokszorozása úgy, hogy percek alatt egyetlen DNS-szakaszból akár néhány milliárd azonos DNS-szakasz nyerhető. A módszer érzékenységét jól mutatja, hogy akár egyetlen (!) vírus is, de 10 körüli vírus jelenléte már biztonsággal kimutatható, ha a mintavétel megfelelően történik. A CoV-2 vírus esetében a PCR reakciót meg kell előznie egy átírási (reverse transcription, RT) lépésnek, amelyben a vírus RNS-t DNS-sé kell átírni. Kutatási szinten már más érzékeny víruskimutatási módszerek is megjelentek, de a gyakorlati CoV-2 diagnosztikában ez az RT-PCR módszer a legszélesebb körben alkalmazható eljárás.

A másik fő tesztelési lehetőség a vírusfertőzés hatására a vérben megjelenő antitestek követése, az ún. szerológiai vizsgálat. Erre a leggyakrabban alkalmazott laboratóriumi immunológiai módszer specifikusan, gyorsan és hatékonyan mutatja ki a vérplazmában jelen lévő antitesteket. A Cov-2 vírus terjedése során viszont már korán megjelentek az általában kínai vagy dél-koreai cégektől származó szerológiai gyorstesztek, amelyek papírcsíkokra felvitt, jelzőmolekulákkal ellátott vírusfehérjék alkalmazásával a vérben megjelenő IgM és IgG típusú antitestek kimutatását ígérik. Sajnos ezek jelentős része vagy egyáltalán nem működik, vagy túl alacsony érzékenységű az antitestek kimutatásához. A „tesztelni” felszólítás tehát arra vonatkozik, hogy a veszélyeztetett egyéneknél (többszörös alapbetegségben szenvedő, idős emberek, egészségügyi személyzet, szociális ellátók stb.) elsősorban a vírus megjelenését kell figyelni, a vírus kimutatására alkalmas RT-PCR tesztet alkalmazni. Ennek pozitivitása esetén célzottan javasolható a karanténba helyezés, elkülönítés vagy a fokozott orvosi figyelem. A kórházban egy kezdődő tüdőgyulladás esetén is nagyon fontos eldönteni, hogy azt a CoV-2 vírus okozza-e, vagy attól teljesen független, például bakteriális eredetű.

Ugyanakkor elsősorban a már vélhetően fertőzöttek vagy a fertőzésen

átesett egyéneknél érdemes a szerológiai vizsgálatot alkalmazni annak eldöntésére, hogy kialakult-e a korai (IgM) vagy már folyamatosan működő (IgG) immunválasz, rendelkezik-e az illető védettséget biztosító ellenanyagszinttel. Ez is nagyon fontos kérdés, hiszen mintegy „védettségi igazolást” adhat a fertőzésből már kigyógyult emberek számára, vagy elősegítheti a kezelésekben alkalmazható ellenanyagban dús vérplazma alkalmazását (lásd alább).

Megelőzés, gyógyítás

A Cov-2 vírusfertőzés gyógyításához jelenleg nem rendelkezünk valóban eredményes módszerekkel, és a megelőzés hatékony eszköze is csak a karantén, távolságtartás a szociális (valójában csak fizikai) érintkezésben vagy a cseppfertőzést akadályozó személyes védőfelszerelés. Természetesen óriási erőkkel indultak el mind a megelőzésre, mind a gyógyításra irányuló kutatások és fejlesztések, és ezek eredménye remélhetőleg hamarosan széles körben alkalmazható megoldást ad kezünkbe.

A megelőzés és a gyógyítás leghatékonyabb eszköze – a vírusokkal kapcsolatos minden előzetes ismeretünk alapján – az aktív védettséget adó védőoltás, vakcina lehet (ez a név az emberi himlőt meggátló, tehénhimlővírust tartalmazó védőoltásból származik). Lényege, hogy valamilyen vírusalkotóval, esetleg az elölt vagy legyengített vírussal vírusellenes immunválaszt hozzunk létre a szervezet károsítása nélkül. Ilyen módon sikerült gyakorlatilag kiirtani a polio vagy a himlő vírusát, kordában tartani a változatos gyermekbetegségeket okozó vírusokat.

Mi a gond a CoV-2 elleni védőoltással? Először is az, hogy egy hatékony és biztonságos vakcina kifejlesztése általában évekig tart, részletes állatkísérletes, majd a humán klinikai kipróbálás fázisainak kell megelőznie a hatósági engedélyezést. A COVID-19 járvány esetében erre nincs idő, hiszen az egészségügy és a gazdaság egyaránt romokban hever már az eddigi, két-három hónapnyi járvány után is. Ezért a legnagyobb gyógyszergyártók és kutatóhelyek változatos taktikákkal igyekeznek minél gyorsabban eredményre jutni, és a hatóságok is nyitottak a gyors engedélyezésre. Itt most nem sorolom fel a CoV-2 elleni vakcinakészítés már hírekben is megjelent változatos irányait, de ezek között az elölt CoV-2 vírusok felhasználása mellett a biotechnológia legváltozatosabb módszerei jelennek meg. Készülnek olyan, betegséget nem okozó vírushordozók, amelyek vagy a CoV-2 sejtfelszíni fehérjéinek kódját, vagy akár a CoV-2 RNS egyes szakaszait tartalmazzák, és amelyekből az emberi sejtekben fertőzni

ugyan nem képes, de immunizációt kiváltó vírusrész alakul ki. Az immunrendszer célzott aktiválását talán legegyszerűbben az ACE2 receptort felismerő Spike fehérje vagy a receptorkötő szakasz beadásával lehetne elérni, bár nem biztos, hogy ez elég hatékony módszer lesz. Az így kialakuló antitestek viszont várhatóan megakadályozzák a vírus sejtbe jutását.

A Cov-2 vírust semlegesítő antitestek vagy fehérjék alkalmazása lehet a hatékony és ugyanakkor a leggyorsabb védekezés alapja. Ennek egyik, a gyakorlatba máris átültetett formája a COVID-19 betegségen átesettek vérplazmájának gyűjtése, majd megfelelő előkezelés után a vírusellenes ellenanyagokat nagy mennyiségben tartalmazó plazma beadása a súlyos állapotú betegeknek. Ez a passzív immunizálás (példája a tetanuszban alkalmazott „lószérum”) az első eredmények szerint azonnali CoV-2 vírusellenes hatást vált ki. De a modern biotechnológia módszereivel kémcsőben, „in vitro” is legyárthatók olyan antitestek, amelyek eredményes vírusellenes hatást gyakorolnak, és így fontos fegyvert jelenthetnek a vírusfertőzés legyőzésében. Ugyanakkor valamennyi antitestalapú kezelésnél komoly veszélyt jelent az ún. antitestfüggő, fokozott immunreakció (ADE), amely a vírus elleni védelem helyett – eddig nem pontosan ismert mechanizmussal – éppen hogy súlyos citokinvihart, általános gyulladásos reakciót idéz elő. Ennek elkerülése igen fontos egy ilyen kezelés kidolgozása és engedélyezése során.

Talán a CoV-2 vírus ellen alkalmazható lehetséges gyógyszerek tekintetében a legnagyobb a zűrzavar, a félrebeszélés, de nagyon intenzív a szakmai munka is. Hatékony vírusellenes gyógyszerekkel egyelőre alig rendelkezünk, általában kombinált kezelések tudnak csak legalább részleges, a betegeket életben tartó eredményt elérni (lásd a HIV-vírust). Egyes antibiotikumok vagy malária elleni gyógyszerek (például a klorokin vagy a hidroxiklorokin) rendelkeznek mérsékelt vírusellenes hatással is, de a szükséges magas dózis és a gyakran súlyos mellékhatások miatt ezek klinikai alkalmazása csak kétségbeesett próbálkozásnak látszik. Számos klinikai kísérlet folyik más betegségben már valamennyire hatékony vírusellenes szerekkel, bár egyelőre átütő eredmények nélkül. Egy izgalmas új hír a Remdesivir nevű (eredetileg az ebolavírus ellen fejlesztett, ott hatástalannak talált) gyógyszer pozitív klinikai hatása. Ez a molekula célzottan a vírus RNS-sokszorozó enzimét gátolja, így megakadályozhatja a vírus gyors szaporodását. Érdekes adalék, hogy a Remdesivir feloldásához és beadásához szükséges ciklodextrin-származék egy magyar találmány alapján Magyarországon készül, és máris tonnaszám kerül felhasználásra a klinikai kipróbálásoknál. Természetesen a CoV-2 ellenes kis molekulájú vagy fehérjealapú új gyógyszerek fejlesztése hatalmas lendülettel folyik az egész világon – bizton remélhetjük, hogy ezek között lesz olyan, amely hatékonyan gyógyítja ezt a betegséget. Ugyanakkor az új gyógyszerek kipróbálása és bevezetése még a vakcináknál is lassúbb és bonyolultabb folyamat, így gyors eredményre ezen a téren sem számíthatunk.

A járvány és kezelése

Az elmondottak segíthetnek annak megértésében, hogy a CoV-2 miért is okozhatott világjárványt, s hogy a vírus és az emberi szervezet harcában mit is tehetünk a járvány megakadályozása, a súlyos következmények csökkentése érdekében. A járvány pontos követése, a lehetőségek matematikai modellezése sokat jelenthet ebben a megértésben és a teendők kialakításában is. A vírus természetéből fakad, hogy a testnedvek cseppjeiben vagy a fertőzött felületeken túlél, és a szájba, szembe vagy egyéb nyálkahártyára kerülve fertőzőképes marad. Könnyen terjed, viszont érzékeny az alkohol vagy a zsíroldók (detergensek) hatására (ez utóbbiak természetesen mérgezők, így semmiképpen nem szabad meginni!), már 60-70 fokon elpusztul (így pl. az újságok egy 70 fokos sütőben néhány perc alatt vírusmentesíthetők), és az UV sugárzás (így a szabadban a napsütés) is rövid idő alatt megöli a vírust. Semmelweis nyomán pedig, tessék mindig alaposan, szappannal kezet mosni!

Jelenleg a járványban a kulcsfeladat a célzott, de széles körű kétirányú tesztelés (vírus- és antitest-kimutatás), a személyes védőfelszerelések használata, a személyes távolságtartás, a megfelelő, szintén célzott karanténintézkedések kialakítása, valamint a vírusfertőzöttek gondos klinikai kezelése és ellátása. A klinikai lélegeztetőgépek hatalmas számára vonatkozó politikusi nyilatkozatok a gyakorlatban alig értelmezhetők. Először is, az ilyen beavatkozáshoz megfelelő géppark és rutinos egészségügyi személyzet szükséges, hiszen a betegnek altatásban kell a légcsövébe vezetni a lélegeztetőgéppel összekapcsoló csövet (tubust), majd hosszasan kell ápolni a tartósan, szinte mozdulatlanul fekvő beteget. Másrészt úgy látszik, hogy kiegészítő oxigén adása a tüdőgyulladásban szenvedő COVID-19 betegeknek talán hatékonyabb és veszélytelenebb, mint a túlnyomással működő gépi lélegeztetés.

A COVID-19 betegség gyógyszeres kezelésénél fontos felismerés, hogy azt a lehető legkorábban kell elkezdeni a fertőzés, illetve a tünetek megjelenése után, mert a legtöbb vírusellenes szer csak ilyenkor képes érdemben hatni. Ugyanakkor a később jelentkező citokinvihar egészen más, az immunrendszer felpörgetett reakcióját csendesítő, leállító kezelést igényel. Bár ez a vírus újraéledésének veszélyével járhat, ilyen téren is számos klinikai próbálkozás indult már el.

Az igazi, tartós megoldás a járvánnyal szemben a védőhatású vakcina és/vagy a hatékony Cov-2 ellenes gyógyszerek megjelenése lesz. Csak remélhetjük, hogy a járványban intézkedő vezető politikusok figyelnek a szakmai érvekre, kapkodó intézkedések helyett ellátják a közvéleményt és a kutatókat is minél pontosabb epidemiológiai információkkal, s a stratégia kialakításakor figyelembe veszik a vírus tulajdonságait és az emberek adottságait egyaránt.

A járványhoz kapcsolódó kutatási-fejlesztési projektünk

Intézetünkben, a volt MTA, most ELKH TTK-ban működő kis kutatócsoportom a CoV-2 vírus S1 nevű, az ACE2 receptorkötő régiót tartalmazó fehérjéjének termelésén és tisztításán dolgozik. Amerikai partnerkutatóktól megkaptuk és ellenőriztük a szükséges kiindulási reagenseket. Elindítottuk a fehérjetermelést tenyésztett emberi, aranyhörcsög- és rovarsejtekben, készítjük az újabb molekuláris biológiai reagenseket stabil és nagy mennyiségű fehérjekinyerés érdekében. Együttműködve az ELTE TTK Immunológia és Biokémia Tanszékével és a Pécsi Egyetemmel, elkezdtük előállítani, tisztítani és jellemezni a vírusfehérjét, elindítjuk egy hatékony és érzékeny, mennyiségi meghatározásra is alkalmas szerológiai, antitesttesztelő rendszer elkészítését. A tisztított fehérje felhasználásával, klinikusokkal karöltve megpróbálunk további tesztrendszereket kialakítani és a vakcinafejlesztésbe is bekapcsolódni. Az ugyan nem reális, hogy a most kialakult hatalmas nemzetközi CoV-2 kutatási versenybe magas szinten bekapcsolódhassunk, de reményeink szerint a létrehozott anyagok és módszerek jelentősen támogathatják elsősorban a hazai diagnosztikát és gyógyszerfejlesztést.

(PUBLICISZTIKA – LXIV. évfolyam, 21. szám, 2020. május 22.)


Dr. Szabó Csaba Attila

Gondolatok az ötven éves internet és a koronavírus kapcsán

Az internet születésének közelmúltbeli 50 éves évfordulója kapcsán megemlékezünk azokról a nagy emberekről, akiknek az első számítógéphálózat megalkotása köszönhető, és azokról a kulcsfontosságú innovációkról, amelyek az internetet megalapozták. Megérkezvén a jelenbe, felvázoljuk, hogyan változott meg környezetünk és változtunk meg magunk is az internet 50 éve, de főként az elmúlt évtized alatt. A joggal feltehető kérdés: „ment-e az internet által a világ elébb”, különösen aktuális a koronavírus okozta válságos időszakban. Mindenre kiterjedő választ ugyan nem adhatunk, de a szerző által ismert területen, az egyetemi oktatásban az elmúlt időszak tapasztalatai óvatos optimizmusra adnak okot, és kijelölik a közeljövő fejlesztési lehetőségeit.

A híres kaliforniai egyetem, a UCLA egyik épületének falán található egy emléktábla, amelyen az olvasható, hogy 1969. október 29-én innen történt az első számítógép-hálózatos üzenetváltás a UCLA és a szintén kaliforniai Stanford Research Institute között. Ennek az eseménynek tulajdonítják az internet születését, amely tehát néhány hónappal ezelőtt az 50. születésnapját ünnepelte, és ezzel, ahogy mondani szokás, a „legszebb férfikorba” lépett.

Ha már születésnapról beszélünk, akkor nyilván szülők is voltak. Az a néhány nagy ember, akiknek a számítógép-hálózatok és az internet köszönhető, még nem foglalták el méltó helyüket a technikatörténetben és az oktatásban, talán azért, mert ez a terület még viszonylag új, mondjuk a rádiókommunikáció vagy a telefon feltalálásának időszakához képest. E jeles személyiségeket az „internet atyái” néven emlegetik. A „Fathers of Internet” egy lazán definiált társaság, de abban közmegegyezés van, hogy néhány kutató megérdemli ezt a nevet. Köztük mindenekelőtt J. C. R. Licklider, aki – jóval korábban, mint a most ünnepelt jubileum dátuma – két híres munkájában felvázolta a számítógépek összekapcsolásának elvét, valamint a napjainkra annyira fontossá vált ember-gép kapcsolat vízióját [1]. Licklider a híres ARPA (később DARPA), az Advanced Research Projects Agency, az USA védelmi minisztériumának kutatástámogató és szervező intézményének kutatója volt, csakúgy, mint Paul Baran, akinek a nevéhez fűződik az egyik – internetet megalapozó – innováció, a mára a szakemberek és talán a laikusok számára is triviális hálózati topológia, a decentralizált, szétosztott, angolul „mesh” hálózat [2]. A másik alapvető innováció az ún. csomagkapcsolás elve volt, amelynek feltalálása Leonard Kleinrock nevéhez fűződik [3]. Ez lett aztán az első számítógéphálózat, az internet őse, az ARPANET alapvető működési módja.
A képzeletbeli internet-arcképcsarnokból két további „internet-szülőatyát” kell megemlítenünk, Robert Kahnt és Vinton Cerfet, akik megalkották az internetet működtető két hálózati protokollt [4]. Az egyikkel, az IP-vel (Internet Protocol), a mai szolgáltatásokban az átlagember is találkozik. Az IP a csomagkapcsolás elvét valósítja meg, azaz azt határozza meg, hogyan továbbítsák a hálózati csomópontok egymás között, a célállomás felé az adatcsomagokat. A másik hasonlóan fontos protokoll a TCP (Transmission Control Protocol), amely a hálózat végpontjaiban futó, általunk vagy a gépek által használt alkalmazások közötti kommunikációt szabályozza.

Az internet ma egy világméretű, hierarchikus, rengeteg csomópontból és összeköttetésből álló igen bonyolult hálózat, amely a különböző szintű és szerepű internetszolgáltatókat kapcsolja össze. A felhasználók a legalacsonyabb szintű ISP-khez (Internet Service Provider) különböző technikai megoldásokkal csatlakoznak, a telefonhálózattól a kábeltévén át a mobil hozzáférésig.

Ennyi, azt hiszem, elég volt az internetről, mint hálózatról. Annál is inkább, mert a felhasználók számára az interneten nyújtott szolgáltatások, alkalmazások érdekesek, ezek összességét értjük világhálón, és nem magát a hálózati infrastruktúrát. Ahhoz, hogy a mai világhálóhoz eljuthattunk, szintén szükség volt néhány meghatározó innovációra, a hipertextre és hipermédiára, a webszerver koncepciójára, a WWW-re. Ezekkel kapcsolatban három személyiségről kell szót ejtenünk. Egyikük Vannevar Bush, akinek korszakalkotó műve 1945-ben jelent meg [5]. Bush természetesen még nem hálózati, hanem könyvtári környezetben gondolkozott új elvű keresőrendszeren, amely – az emberi agyhoz hasonlóan – asszociációk létesítése alapján működhetne. Ő volt az elvi megalapozója a hipertext-hipermédia alapú keresésnek, amelyet aztán Ted Nelson dolgozott ki [6], és Berners-Lee valósított meg. Bush és Nelson nevét kevesen ismerik, annál többen Sir Tim Berners-Lee-ét, aki a svájci CERN kutatójaként valósított meg elsőként webszervert az intézmény belső hálózatán [7]. A szerveren tárolt objektumok leírására létrejött a HTML (HyperText Markup Language) nyelv, a kommunikációra pedig a HTTP (HyperText Transfer Protocol). Ebből lett aztán az internetre való kiterjesztéssel a WWW – World Wide Web, a világháló.

És ezzel meg is érkeztünk a mába. Ma a világháló, a WWW 2.0-ás generációja vesz körül bennünket és szövi át mindennapi életünket. A középpontban a közösségre épülő szolgáltatások vannak. Kulcsszerepe van a felhasználók által előállított, döntő mértékben multimédiás tartalomnak, a tartalom felcímkézésének (tagging), megosztásának, a véleményezés, ajánlás legkülönbözőbb formáinak. A közösségi média ismert szolgáltatásai igen nagyszámú felhasználót vonzanak: az Instagramtól a YouTube-on át a Facebookig, amelynek ma már két és fél milliárd felhasználója van!
Az internetes szolgáltatások és alkalmazások világában élve, ha azt mondjuk: hálózat, nem az a technikai háttér jut ma eszünkbe, amiről eddig szó volt, hanem az emberi kapcsolatok hálózata, és az interneten elérhető legkülönbözőbb szolgáltatások és alkalmazások. 50 év elteltével az internet mint kommunikációs hálózat számunkra ma már természetes infrastruktúra, „közmű”. Olyan, mint az úthálózat: az utakat használva sem érdekel bennünket, hogyan épült ki, milyen módon, milyen anyagokból, hogyan kell karbantartani stb. Az internetet mint hálózatot alapszolgáltatásnak tekintjük, és számunkra az a fontos, ami azon elérhető, használható, mindaz, amit a „net” segítségével csinálhatunk.

Ebben az értelemben gondolkozva a világhálóról, fel kell tegyük azt a kérdést, amelyet Vörösmarty a könyvtár kapcsán kérdezett: Ment-e az internet által a világ elébb?
Nem egyszerű erre a kérdésre válaszolnunk, de egy biztos: az internet szinte mindent megváltoztatott: gondolkodásunkat, viselkedésünket, kapcsolatainkat, információ- és tudásszerzési módszereinket, szokásainkat, szórakozási lehetőségeinket, szűkebb és tágabb környezetünket.

Az internet mindent megváltoztatott? Igen, de nem mindenkinél, és nem egyforma mértékben. Az internet-generációkat gyakran emlegetjük. A Z- vagy millenniumi generációval valószínűleg abbamarad a betűjelölés, és rövidesen nem is nagyon lesz különbség az újabb generációk között. Miért? Mert mindenkire a digitális bennszülött megjelölés lesz érvényes. Marc Prensky már csaknem két évtizeddel ezelőtti frappáns megkülönböztetése, a digitális bennszülöttek (angolul: digital natives) és a digitális bevándorlók (digital immigrants) a lényegre mutat rá [8]. Arra, miben különböznek – korosztálytól függetlenül – azok, akik beleszülettek az internet korába, és úgy is viselkednek, azoktól, akik csak bevándoroltak ebbe az új világba. (Érdemes itt megjegyeznünk, hogy a “native” bennszülöttet jelent, de „anyanyelvit“ is, a “digital natives” azok, akiknek “anyanyelve” az internet. A bevándorló megtanulja és használja a nyelvet, de sosem tökéletesen, és bizonyos eredeti szokásait megőrzi.)

Érdekes összeállítás olvasható Veszelszki Ágnes interjúkötetében [9], amelyben a legkülönbözőbb foglalkozású ismert személyek adnak figyelemre méltó válaszokat arra a kérdésre, hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásukat, viselkedésüket.

Valóban, sok mindenben megváltozott a viselkedésünk. Egyetlen dolgot hadd emeljek ki: a csúnya szóval “multizásnak” nevezett viselkedést. Egyszerre több dolgot csinálunk. Mindennapos, hogy tévénézés közben használjuk a mobilunkat, s az még hagyján, ha az éppen nézett filmhez kapcsolódó információkra keresünk rá. A hallgatóim is multiznak az előadásaimon: nincs, akinek ne lenne a kezeügyében internetre csatlakozott eszköz, amin e-mail-ekre válaszol, online portálokat látogat meg, játszik, netán filmet néz. Ezt a megváltozott viselkedést lehet helyteleníteni, de nem lehet nem figyelembe venni az oktatási módszereink fejlesztésében.

Megváltozott a kapcsolattartás módja azokban a közösségekben, amelyekben élünk. Ma SMS-ben, Viberen, Messengeren stb. kommunikálunk. Az állandó elérhetőség mindenki számára természetes. Lehetőségünk van egyidejű audiovizuális kapcsolatra akár sok résztvevő között, a Skype, Zoom, Teams és társaik segítségével. És itt vannak a közösségi hálók, amelyeken – nem túlzás – élünk. A FaceBookon posztolunk, megosztunk, kommentálunk, ajánlunk, kommunikálunk, videókat, tévéműsorokat nézhetünk. A szolgáltatók (éttermek, üzletek és társaik) ma már egyre kevésbé tartanak fenn honlapokat, inkább a FaceBookon szerezhetünk ezekről naprakész információt, ahol rendelhetünk is. Ezzel a gyökeres kommunikációs, sőt életmód-változással együtt kell élni. Az árnyoldalakkal a szociológusok sokat foglalkoznak.

Megváltoztak az információszerzés, tanulás, kutatás lehetőségei. A böngészők, a Wikipedia nélkül ma már nem tudnánk meglenni. Meg kell változtatnunk az oktatási és tanulási módszereinket is. Prensky hívta fel a figyelmet említett cikkében arra, hogy a digitális nyelvet csak bevándorló szinten, „akcentussal” beszélők tanítják a digitális anyanyelvűeket! Miközben a tanulók döntő többsége már bennszülött! Valahol olvastam: ”Jó, de annak idején a bevándorlók civilizálták a bennszülötteket”. Szellemes megjegyzés, de nem érvényes a digitális korra: nekünk, a bevándorlóknak kell alkalmazkodunk! Az oktatásban legalábbis feltétlenül.

Nagy változások következtek be a szórakoztató célú tartalomfogyasztásban is. Előretört a nemlineáris médiafogyasztás a lineárissal szemben, és műsorterjesztés új közegévé az internet vált [10], [11]. A streaming-szolgáltatók (köztük a Netflix pár éve Magyarországon is elérhető) kezdik kiszorítani a hagyományos – földfelszíni, műholdas, vagy kábeles – tévé-rádióműsor-szolgáltatókat. Erre a piacra olyanok is próbálnak benyomulni, akiknek fő üzleti tevékenysége eddig más, bár rokon terület volt. Ilyenek a tartalom-előállítók (HBO, Disney), a platform- és eszközszállítók (Apple, Google), de akár általános kereskedelmi tevékenységet végző cégek is (pl. az Amazon). 2018 óta a FaceBook is nyújt video-on-demand szolgáltatást (Facebook Watch), amely elsősorban a reklámlehetőségek növelését szolgálja, mivel a hírfolyam már nem bír el több hirdetést.

Ami a felhasználói oldalt, az alkalmazott készülékeket illeti, azt szokás mondani, hogy a mai tartalomfogyasztásra a „multiplatform”-jelleg jellemző. A felhasználó készülékek skálája az okostelefontól a tableten, laptopon át az asztali számítógépig terjed. A televízió sem halt ki, csak átalakult: általánossá vált a „smart TV” és a „hibrid TV”, amely egyrészt a digitális műsorszóró-szolgáltatóhoz csatlakozik, másrészt az internetre is, így a tartalom és szolgáltatások jöhetnek az internetről is. Ez a két, alapvetően más tévéműsor-terjesztési mód egyetlen készülékben, egységes kezelői felületen áll rendelkezésre, és számos alkalmazásra nyílik lehetőség ezek integrált kezelésével.

És mit hoz a jövő? Döntő változás várható a mobil szélessávú internet elterjedésével, az internetes nemlineáris médiafogyasztás részaránya tovább fog nőni, és a következő évtized folyamán akár ki is szoríthatja a hagyományos tartalomterjesztési módokat.

Végül, de nem utolsósorban, az internet megváltoztatta a környezetünket. A „smart environment“, azaz az intelligens, „okos“ környezet tág fogalom, számos területet foglal magában, az okos otthontól kezdve az okos városokon át a precíziós mezőgazdasági termelésig és az Ipar 4.0-nak nevezett komplex gyártásirányítási megoldásokig.

Itt érdemes egy kiegészítés erejéig visszatérni az internethez, mint technikai hálózathoz. Az okos város, közlekedés és társaik újfajta interneten alapulnak: az ún. tárgyak vagy dolgok internetén, angolul Internet of Things, IoT. Ennek az internetnek a végpontjai többé már nem emberek, hanem érzékelők, mérőeszközök. Ezek gyűjtik azt a nagy mennyiségű információt, amelyre alapozva az alkalmazások döntéseket hoznak. Az igen nagy mennyiségű dologi, tárgyi végpont hálózatba kapcsolása új kihívásokat jelent.

Visszatérve az előadás technikatörténeti része után feltett kérdésre: Ment-e az internet által a világ elébb?
Az elmondottak alapján, a számos új lehetőséget, hasznos alkalmazást figyelembe véve, az „igen” felé billen el a mérleg, még akkor is, ha azokra a nem annyira pozitív hatásokra, következményekre is gondolunk, amelyek közül néhányra csupán utaltam is, de ezeket jelen írás keretei között nem fejthettem ki.

A koronavírus jelenlegi időszakában válaszunk még határozottabb igen lehet. Hiszen az internet és az interneten működő alkalmazások segítségével nyílt lehetőség arra, hogy az iskolák és a tanulók átálljanak otthoni távtanulásra, az egyetemek távoktatási formákban folytassák a megkezdett tavaszi félévet, sőt az esedékes diplomavédéseket is meg lehessen rendezni, a dolgozók jelentős része távmunkával folytathassa eddigi tevékenységét, ezáltal továbbra is kereshessen, cége, vállalata életben maradhasson. Az egészségügyben is megjelentek távgyógyászati kezdeményezések. Az internet segítségével megerősödtek, rendszeresebbé váltak a családi és baráti kapcsolatok. A korlátozások fogságában sokkal többet érdeklődünk távollévő családtagjaink iránt, eszünkbe jutnak barátaink, akikkel már régóta nem beszéltünk, aggódunk idős vagy beteg ismerőseinkért.

Hogyan „vizsgázott” az internet ebben az időszakban, beleértve a hozzáférés minőségét és az alkalmazásokat is? Nyilván komolyabb felméréseket és analíziseket kell végezni, jelen szerző csupán a saját és környezete tapasztalataira alapozva mondhat előzetes és szükségképpen részleges véleményt.

Ami az infrastruktúrát illeti, a lehetőség tekintetében nem állunk rosszul. Az Európai Unió 2020-ra, tehát ez évre tűzte ki célul, hogy minden háztartás számára rendelkezésre álljon legalább 30 Mbit/s letöltési sebességű internetelérés, és legalább 50%-uk számára 100 Mbit/s. Magyarországon e célkitűzés mára lényegében teljesült. A mobilszolgáltatók kevés, kis kiterjedésű fehér folttól eltekintve csaknem teljesen lefedik az országot 3G (harmadik generációs) mobil szolgáltatással, amely 2…10 Mbit/s letöltési sebességet nyújt, és a 4G is hasonló mértékben áll rendelkezésre. Természetesen különbség van a lefedettség és a tényleges használat között, hiszen az előbbi csupán lehetőséget jelent, hogy aki igényli, és meg tudja fizetni, az megkaphatja a szolgáltatást.

Számos audiovizuális kommunikációs eszköz áll rendelkezésre csoportmunkához, értekezletekhez, távelőadásokhoz, távkonzultációkhoz. A Skype, Teams, Zoom, Webex használata – hogy csak a legelterjedtebbeket említsem – a mindennapjaink részévé vált. Igaz, egyikük-másikuk még nem volt kipróbálva ekkora felhasználószámra, és egyes speciális alkalmazási környezetben, a tanulságok levonása és az esetleges továbbfejlesztési igények kiértékelése még ezután következik.

A koronavírus miatti vészhelyzetben az egyetemi oktatás néhány hét alatt többet változott, mint pályafutásom csaknem fél évszázada alatt. Műegyetemi környezetemben sikerült lényegében zökkentőmentesen átállni az új formákra. Ebben nyilván szerepet játszott az alapvetően technikai beállítottságú tanári kar és az „internetes bennszülött” hallgatóság. A technikai felkészültség mellett lényeges körülmény volt az, hogy a korlátozások beköszöntésével a tavaszi félévből már egy hónap eltelt, ezalatt a hallgatók már megismerkedtek tanáraikkal, részt vettek néhány előadáson és gyakorlaton, így a virtuális térben már ismerősként találkozhattak velük. A távelőadások tartása persze szokatlan élményt jelentett sokunk számára, hiszen a „semmibe” kellett beszélni, korlátozott visszacsatolásokra lehetett csak támaszkodni, amelyeket elsősorban a kép- és hangminőség ellenőrzésére használtam („Jól lehet látni/hallani?”, amelyre mikrofonon keresztül, vagy írásos megjegyzésekkel lehetett válaszolni). De kollégáim kérdésfeltevést, szavaztatást és hasonló, az interaktivitást segítő alkalmazásokat is beiktattak. A nem látható, szétosztott hallgatóságnak tartott előadás azoknak volt kevésbé szokatlan, akik korábban már tartottak videokonferenciás előadásokat, távoli előadóterem felé, vagy konferencia-helyszínre. Igaz ott látja az ember az egy helyszínen összegyűlt résztvevőket, és ha korlátozott is a lehetőség interaktivitásra, a résztvevők jelzései, testbeszéde, tapsa hasznos információt jelentenek. A részvétel az élő előadásokhoz hasonlóan alakult: a félév közepére 50%-ukat, vége felé 30%-ukat lehetett „látni”. A fent említett „multizás” mértékét, jellegét nem lehet megítélni. A távelőadások, távszemináriumok hatékonyságát, sikerességét a vizsgaeredmények és a hallgatói vélemények fogják megmutatni.

A kiscsoportos oktatás eseményeit az élő gyakorlatokhoz hasonló interaktivitással lehetett lebonyolítani, a hallgatók is használhatták kamerájukat és mikrofonjukat. A kísérleti összeállításokon, műszerekkel végzett laboratóriumi foglalkozásokat élőben persze nem lehetett megtartani. A későbbiekben célszerű átgondolni a virtuális laboratórium és a távoli laboratórium alkalmazásának lehetőségeit. eszközeit. A távoli laboratóriumban a mérési összeállítás (a hardver elemek és a mérőeszközök) fizikailag létezik valahol, és az eszközök interneten keresztül vezérelhetők, programozhatók távolról. A virtuális laboratóriumnál szintén távoli a hozzáférés, de nem egy fizikai elrendezéshez, hanem annak szimulált megfelelőjéhez. Utóbbi elsősorban oktatási célokat szolgál, míg a távoli laboratórium egyaránt szolgál kutatást és oktatást. Tanszékemen is működik egy távoli laboratórium, az abban telepített számítógép-hálózati eszközöket távolról, akár a Föld másik feléről is lehet konfigurálni, belőlük hálózatot összeállítani, és azon méréseket végezni.
A számonkérések megoldása azok számára nem jelentett lényeges nehézséget, akik már korábban is alkalmazták az elektronikus zárthelyit és vizsgáztatást, pl. a Moodle-keretrendszer alkalmazásával. Igaz, korábban ezek az elektronikus számonkérések számítógépes laborokban, zárt helyen, felügyelet mellett zajlottak. Most pedig ki kellett találni, hogyan lehet kiküszöbölni vagy legalábbis minimálisra csökkenteni a külső segítség igénybevételét, hiszen most ugyanezeket a teszteket ki-ki otthonában töltötte ki, és a saját jegyzeteitől kezdve a közreadott oktatási segédleteken át a Wikipédiáig elvileg bármit használhatott, mindehhez a közösségi hálót is igénybe véve.

Megjegyzem még, hogy a PhD-védések is átkerültek átmenetileg a virtuális világba, itt különösen fontos az élő audiovizuális kapcsolat minősége, és a jelenlét hitelesítése, a nyilvános vagy titkos szavazás megoldása.

Nem állítom, hogy a távoktatás-távtanulás teljesen problémamentes volt, illetve lesz a jövőben, ha folytatására sor kerül. Biztosan nem voltak ideálisak a körülmények minden hallgatónál (de akár tanárnál sem): nem volt kielégítő az internet-hozzáférés, és a kijárási korlátozások idején az összezárt családokban sem voltak tökéletesek a munkakörülmények.

Nagy kérdés: a korlátozások megszűnésével, vagy csökkentésével visszaáll-e az élet a régi kerékvágásba. A hallgatók újból bemehetnek a kampuszokba, és a kiscsoportos foglalkozások, szemináriumok, laborgyakorlatok valószínűleg újraindíthatók, de a szociális távolság betartása mellett kérdés, meg lehet-e tartani a 300-600 fős évfolyam-szintű előadásokat. Ehhez is kapcsolódva felmerül a kérdés: vajon a járvány elmúltával lendületet kap-e az online oktatás, át fogjuk-e gondolni, és továbbfejleszteni a módszereket, az egyéni tanulásra nagyobb mértékben alapozva, vagy csak epizód marad az elektronikus oktatás időszaka.

Remélem, alaposan át fogjuk gondolni oktatási módszereinket. Hiszen szinte közhely, hogy a mai húsz év körüliek a tanulás, munka, viselkedés stb. szempontjából gyökeresen mások, mint a korábbi generációk voltak. Ma már munkahelyek igazodnak a megváltozott elvárásaikhoz és attitűdjeikhez, mi pedig sokszor még a százéves módszereinkkel tanítunk. Véleményem szerint a klasszikus előadások ideje lassan lejár, legalábbis számos területen. Arányuk csökkentése szükségszerűség is: a tömegessé vált BSc-képzéseinkben nehéz megoldani azt, hogyan tudunk egyszerre mindenkinek adni egy minimumot, és kiemelni, gondozni a jókat. A jelenleg a hallgatókkal való személyes kontaktus formájában leadott anyagok egyes részeit öntanulással kellene elsajátítaniuk a hallgatóknak. A tanároknál pedig a hangsúly áttevődne az előadásokra való készülésről és azok megtartásáról színvonalas online tananyagok készítésére, a kapcsolódó módszertanok kidolgozására. Valószínűleg módosítani kellene a tanulmányi kreditek rendszerét, mivel a kreditek ma szorosan a kontaktórák számához vannak rendelve. A tanár-diák személyes találkozások nem szűnnének meg, sőt, a nem előadási formák nagyobb hangsúlyt kapnának. Ezért a jövőt a „blended learning”-ben látom, az online tanulás és a kontaktórák kombinálásában, utóbbiakat a tanulás segítésére, konzultációkra, csoportmunkára szánva. Mindez kiegészülhet a hallgatók tanulási együttműködésével a közösségi hálókon, amit már ma is tapasztalunk. Az egyéni tanuláshoz az egyetemek online kurzusokat dolgozhatnak ki (erre hazánkban is vannak már törekvések, például a Szegedi Egyetemen), de megvizsgálandó kész kurzusok beintegrálása a nemzetközi MOOC-szolgáltatók (MOOC – Massive Open Online Courses) kínálatából. Ezekkel szemben még vannak ellenérzések az egyetemeken, sokan csak kiegészítésként tekintenek az online tanulásra, és elsősorban a felnőttképzésben és a szakmai továbbképzésben látják a szerepüket. Az MOOC-kurzusok integrálása a rendes curriculumokba valóban fel is vet kérdéseket, de szerepüket és az online tanulás/tanítás további fontos eszközeit és főként módszereit most lesz alkalom átgondolni és az egyetemek oktatási stratégiáiba beépíteni.

Hivatkozások

[1] J.C.R. Licklider, „Man-computer symbiosis”, IRE Trans. On Human Factors in Electronics, Vol. HFE-1, pp. 4–11, March 1960.
[2] P. Baran, „On Distributed Communications Networks”, IEEE Trans. Comm. Systems, March 1964.
[3] L. Kleinrock, „Information Flow in Large Communication Nets”, RLE Quarterly Progress Report, July 1961.
[4] V. G. Cerf, R.E. Kahn, „A protocol for packet network interconnection”, IEEE Trans. Comm. Tech., Vol. COM-22, No. 5, May 1974. pp. 627–641.
[5] Vannevar Bush, „As we may think”, Atlantic Monthly, 176, July 1945.
Magyarul: Hipervilág – a szellem új otthona: http://www.artpool.hu/hypermedia/bush.html.
[6] Ted Nelson: Literary Machines, Self-published, 1981. Magyarul: Hipervilág – a szellem új otthona: http://www.artpool.hu/hypermedia/nelson.html.
[7] T. Berners-Lee, R. Cailliau, „WorldWideWeb: Proposal for a HyperText Project”, CERN, 1990. http://www.w3.org/Proposal.
[8] Marc Prensky, “Digital Natives, Digital Immigrants”, On the Horizon. MCB University Press, Vol. 9, No. 5, October 2001. Elérhető: marcprensky.com.
[9] Veszelszki Ágnes: “A világhálóba keveredett ember. Hogyan változtatta meg az internet az ön gondolkodását?“ ELTE Eötvös Kiadó, 2013.
[10] Szabó Csaba Attila: „Digitális multimédia hálózatok. A médiaterjesztés és médiafogyasztás átalakulása napjainkban.” Természet Világa, 146. évf. 1. különszám, 2015, 38-43. o.
[11] L. Chiariglione and Cs. A. Szabó, „Multimedia Communications: Technologies, Services, Perspectives Part II. Applications, Services and Future Directions”, Infocommunications Journal, Vol. 6, No. 3, pp. 51-59.


Dr. Szendrő Péter

Sorsfordító évforduló

Minden döntés, kezdeményezés csak a múló idő fényében igazolhatja a létjogosultságát. A történelem már csak ilyen, visszatekintve logikus és determinisztikus. Ezért is szeretjük az évfordulókat, amelyek során mód van a számvetésre és esély a jövő bölcs kifürkészésére.
A Gábor Dénes-díj múltját, jelenét tekintve jól vizsgázott. Az alapító Jamrik Péter, a Novofer és „barátai” az évek, évtizedek során kiváló közösséget hoztak létre, amelyet nemcsak a névadó Gábor Dénes szakmai s emberi kiválósága fémjelez, hanem a díjazottak széles körének életműve is hitelesít. Nem a retorika, hanem a műszaki és a természettudományokban születő alkotások, kutatási eredmények, jövőt építő tehetségpártoló cselekedetek múlhatatlan tényei adják megkérdőjelezhetetlen értékét és tekintélyét.
Gábor Dénes 120 éves születésének ünnepsége készteti a nevét viselő díjazott közösséget most a tiszteletteljes megemlékezésre. Átlapozva rangos kiadványainkat, nézve a történések képeit, a díjazottak képeit – több mint háromszázan vannak már –, jóleső érzés és büszkeség immár húsz esztendeje közéjük tartozni. Jó, hogy eddig már öten közülük jelölésem alapján kerültek a „csapatba”. A Gábor Dénes-díjazottak legtöbbjét tisztelem, teljesítményüket becsülöm, sokakkal összeköt a barátság, a munkakapcsolat. Nem csoda, hiszen már hatvan éve vagyok a pályán tanárként, kutatóként, tervezőmérnökként, és az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnökeként. Hálás vagyok a díjat életben tartó személyiségek odaadó, elkötelezett munkásságáért.
A „Sorsfordító évforduló” címet nem véletlenül választottam jelen kis írásom mottójának, hiszen ez évi jubileumunk számvetésre késztet minket, akárcsak korunk kihívása, a döbbenetet kiváltó koronavírus okozta világjárvány. A döbbenet ugyan reményeink szerint előbb-utóbb elmúlik, az élet visszatér addigi medrébe. De tudnunk kell, hogy semmi sem lesz már ugyanaz, mint a járvány előtt volt. Újra kell gondolnunk cselekedeteinket, terveinket, törekvéseinket. Változik a jövő fényében a múlt és a jelen törésmutatója. Jó, ha figyelünk rá és bölcsen élünk a „pályamódosítás” lehetőségével. Nem is gondoltam volna, mennyire aktuális értelmet nyer az a szimbólum, amelyet néhány évvel ezelőtt kedvenc hobbimnak hódolva a díjazottak részére adományozandó kis ezüst kitűző témájául választottam, és amelyet a természet csodáit idéző körszimmetrikus virág, valamint az ember által létrehozott technikai alkotásokat megjelenítő fogaskerék együttese jelképez.
A home office digitális magánya a silencium hetei mindenkit arra ösztönöztek, hogy számot vessen saját és szűkebb-tágabb környezetének, az emberiség törekvéseivel, terveivel. Mi várható, mit kell folytatni vagy változtatni, illetve tőlünk függően vagy függetlenül hogyan alakul a jövő. Ma még csak jósolni tudunk. A következőkben én is ezt teszem Gábor Dénes életének példáját tovább gondolva most pontokba szedve:
1. Közvetlen emberi kapcsolatok nélkül nem lehet boldog a mesterséges intelligencia által vezérelt digitális társadalom.
2. Az emberi természet szab határt a globalizáció kiterjedésének, nem pedig a tőke vagy az informatikai fejlődés.
3. A „mesterséges világ” természettől való eltávolodása nem fokozható.
4. A gazdaság súlypontja a szolgáltató felől ismét a termelő ágazatok felé tolódik.
5. A biológiai kutatás és az egészségügyi prevenció összekapaszkodása evidenciává válik.
6. A nemzedékek tehetségközpontú együttműködése intenzifikálódik.
7. A helyszínhez nem kötött munkavégzés és annak technológiája előtt új távlatok nyílnak.
8. A financiális szempontok által vezérelt gazdaság primátusává lesz az intellektus.
9. Élhető jövő nélkül élhető jelen sem létezhet.
10. Az egészségügy, az oktatás mellett a minőségi élelmiszer-termelés és a víz is egyre inkább stratégiai főágazattá válik.