Gábor Dénes-díj 1994 | Gábor Dénes Díj - Novofer Alapítvány

Díjazottak

Dr. Bokor József

Tiszadobon (Szabolcs−Szatmár−Bereg m.) született, 1948−ban. Okleveles villamosmérnök, a műszaki tudomány doktora.

Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetében a Rendszer− és Irányításelméleti Laboratórium vezetője, a Budapestiűszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kar Automatizálási Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Statisztikai rendszeridentifikációval és identifikációs célú optimális kísérletek tervezésével, majd 1976–77−ben az Imperial College Computing and Control tanszékén lineáris rendszerelmélettel és a sztochasztikus rendszerek irányításával foglalkozott. A Paksi Atomerőmű részére, irányításával diagnosztikai hálózatot építettek ki. Foglalkozott ipari problémák megoldásával, folyamatirányítási, optimalizálási módszerek alkalmazásával, villamosenergia−igény előrejelző rendszer kidolgozásával, új gépjármű−felfüggesztési és kormányzási rendszerekkel. A Technical University Delft (Hollandia) látogató professzora és a MIT (USA) meghívott kutatója. Magyar részről témavezetője egy MIT−MTA SZTAKI kutatási projektnek. Eredményeit 150 publikációban tette közzé. Tagja az IEEE, CSS, IFAC TC on Robust Control, IFAC TC SAFERPROCESS nemzetközi szervezeteknek, az MTA Operációkutatási Bizottságának, a Magyar Mérnökakadémiának. Az IFAC Journal Automatica associate editora.

Dr. Farkas Ottó

Ungváron született, 1930−ban. Okleveles kohómérnök. A műszaki tudomány doktora.

Tanszékvezető egyetemi tanár. A Miskolci Egyetem  ektora. A Metallurgiai Intézet igazgatója. Kutatómunkái a vasmetallurgia folyamatainak termodinamikai, reakciókinetikai, ill. energetikai vizsgálataira terjedtek ki. Kidolgozta a csökkentett Si−tartalmú nyersvasak gyártásának komplex metallurgiai és technológiai feltételrendszerét. Meghatározta a szénmonoxid és a hidrogén kémiai hasznosulását a nagyolvasztóban, valamint a különböző szénhidrogénféleségek nagyolvasztói felhasználhatóságát determináló folyamatokat. Elvégezte a különböző kokszféleségek vasmetallurgiai hatásának teljes termodinamikai és energetikai feltárását. Megalkotta a hidegmodell (nedves és száraz) laboratóriumot, amely módot ad a nyersvas− és acélgyártás modellezésére és a káros jelenségek korrigálására. Kiterjedt szakértői tevékenységet látott el a borsodi térség vaskohászati iparága reorganizációs és innovatív fejlesztési koncepciójának kidolgozásában. Eddigi eredményeit 58 szakcikkben (ebből 15 idegen nyelvű), 43 konferencia előadásban (7 idegen nyelven), 6 önálló egyetemi tankönyvben és egy szakkönyvben publikálta. A szakmai−tudományos közéletben betöltött szerepét számos bizottsági elnökség és tagság jelzi. Eredményeit Akadémiai− és Pro Universitate díjjal ismerték el.

Dr. Gordos Géza

Budapesten született, 1937−ben. Okleveles villamosmérnök. A műszaki tudományok doktora.

Egyetemi tanár. A Budapesti Műszaki Egyetem kutatási rektorhelyettese. Külföldi egyetemi munkahelyei a University of Salford (Manchester), az Imperial College (London) és a MIT (Boston) voltak. Kutatási területe a távközlés, valamint a beszéd gépi megértése és előállítása. Kifejlesztette a beszéd statisztikus távközlő rendszerek terhelés−elméletét a nem−beszéd jelekre. Matematikailag megalapozta a mesterséges intelligencia−kutatásokban a vektorsorozatokra alkalmazott idővetemített távolság és átlag fogalmát. Jelentős eredményei vannak a távközlési szolgáltatások szabályozásában, valamint a tudományszervezésben. 108 publikáció (többsége idegen nyelvű), 61 előadás, 11 szabadalom szerzője, ill. társszerzője. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnöke, az International Computers and Communications (USA) tiszteletbeli elnöke, tagja az MTA Távközlőrendszerek Bizottságának és Akusztikai Komplex Bizottságának, továbbá több bizottságnak, ill. tudományos tanácsnak. A Virág−Pollák, a Puskás Tivadar és a Kempelen Farkas−díj kitüntetettje, megkapta a Műszaki Kiadó nívódíját és a MTESZ−díjat.

Juhász Imre

Fábiánsebestyénben (Csongrád m.) született, 1936−ban. Géplakatos szakmunkásnak tanult.

Önképzés útján szerezte anatómiai, metallográfiai, biomechanikai ismereteit, szakirodalmi tájékozottságát. A PROTETIM Orvostechnikai Üzem cégtulajdonosa. 1976−ban kezdett protézisgyártással foglalkozni. Kezdeti nehézségein a szentesi kórház munkatársai segítették át. Munkakapcsolatban áll a Miskolci Egyetemmel, a KFKI−val, TÁKI−val, a Medicor Művek debreceni gyárával. A közös kutató−fejlesztő munka eredményeként a termékválasztékot fokozatosan bővítette. Fő gyártmányaik a csípő− és a térdprotézisek, az összes fontosabb izületek (könyök, váll, csukló, bütyök), fogászati implantátumok, csontrögzítők és egyedi protézisek. Rendszeresen részt vesz tudományos értekezleteken, kongresszusokon. A témával kapcsolatban két nemzetközi kutatócsoportban tevékenykedik. 38 bejelentett szabadalom társtulajdonosa, ezek közül több nemzetközi védettséggel rendelkezik. 1994−ben két külföldi pályázatot nyert. Tulajdonosa az OTH fődíjának, a Golden Medál és a Special Prize kitüntetésnek.

Dr. Orbán István

Budapesten született, 1939−ben. Okleveles vegyészmérnök. Okleveles gyógyszer−szakmérnök.

Címzetes egyetemi tanár. Az EGIS Gyógyszergyár Rt. (volt EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár) vezérigazgatója, egyben a Magyar Gazdasági Kamara elnöke. Nagy súlyt helyezett az eredeti (originális) termékek kutatására, fejlesztésére. Ennek eredménye, hogy az EGIS forgalomba hozta a Loderix® asztma ellenes szert, valamint a természetes humán alfa interferont (Egiferon®) a leukémiás, ill. hepatitiszes betegek kezelésére. Szervezte az EGIS termékfejlesztési programját, amelynek eredménye, hogy az utóbbi évek átlagában 8–10 új készítményt hoztak forgalomba. A hosszútávú eredmények megalapozása érdekében 1993−ban Biológiai Kutató−központot hozott létre az EGIS Gyógyszergyárban. Az egyre emelkedő nemzetközi környezetvédelmi követelmények kielégítésére – az iparág veszélyes hulladékainak megsemmisítése céljából – részt vállalt abban a gyógyszeripari összefogásban, amely létrehozta a Dorogi Égetőművet. Elsők között ismerte fel a termékoltalom hazai bevezetésének szükségességét. Kezdeményezője és aktív részese volt az e tárgyban született nemzetközi egyezménynek. A Magyar Gyógyszergyártók Szövetségének elnöke, az OMFB tanács tagja. Eredményeit Eötvös−díjjal ismerték el.

Dr. Pakucs János

Budapesten született, 1940−ben. Okleveles erősáramú villamosmérnök, okleveles gazdasági mérnök, szakközgazdász.

Az OLAJTERV Fővállalkozó és Tervező Rt. ügyvezető igazgatója, a Magyar Innovációs Kamara elnöke. Gazdasági mérnöki oklevelének megszerzése után kezdett kutatásszervezéssel, a K+F hatékonyság kérdéseivel foglalkozni. Szakmai tevékenysége a szellemi munka hatékonyságának javításához, a mikro− és makrogazdaságban egyaránt szükséges feltételek megteremtéséhez, a termelés ill. a gazdaság teljes megújulásához kötődik. Kezdeményezésére jött létre a Magyar Innovációs Kamara, amely a hazai K+F és az innovációs szféra jelentős tényezője. Az Ifjúsági Innovációs Verseny szervezésével, az Innofórum Szellemi Termékbörze életrehívásával és az Innovációs Nagydíj pályázat elindításával döntő szerepet vállalt a kreatív szellemű gondolkodás elterjesztésében, az innovációs szemlélet kialakításában. A Hevesi Gyula−díj tulajdonosa. Több tudományos egyesület tagja, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság főtitkára, a Budapesti Műszaki Egyetem meghívott előadója. Több mint 40 publikációja, összefoglaló tanulmánya jelent meg, számos konferencián volt meghívott előadó. Tagja az OMFB mellett működő Műszaki Szakértői Testületnek és a FEFA kuratóriumának.

Dr. Szmola Ernő

Endrődön (Békés m.) született, 1953−ban. Okleveles fizikus.

General manager & director a General Electric Lighting Europe − Tungsram Bródy Imre Kutató Központjában, ill. 1994. október 1−jétől a GELE Technology−n. Szakmai pályáját fejlesztő fizikusként a Medicor Műveknél kezdte. 1986–89. között vendégkutató volt Berlinben a Hahn−Meitner, ill. Heidelbergben a Max Planck Intézetben. Ez utóbbi helyen az első nehézion tárológyűrű atomfizikai kísérleteit irányította. A tárolt ionnyaláb folyamatos megjelenítésére szolgáló berendezés kurrens termékké vált. 1989−ben a Tungsram Rt. kutató−laboratóriumában helyezkedett el. 1990−ben ugyanitt irányító vezetővé, 1992−ben igazgatóvá nevezték ki. Szellemi, szakmai kvalitásával, szívósságával elérte, hogy nemcsak bekapcsolódtak a General Electric Lighting globális kutatócsoportjainak munkájába, hanem Budapest vált az Európai Fényforráságazat kutatóközpontjává, az üveg, a fénypor, a volfrám és a kisülésfizikai kutatás irányító bázisává. Közel 40 a publikációinak, előadásainak a száma. Tagja az MTA Szilárdtestfizikai Bizottságának, a Magyar Innovációs Kamarának, az MTA−OMFB Szinkroton Bizottságának, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulatnak, a Deutsche Physikalische Gesellschaftnak, az American Physical Society−nak és az European Physical Society−nak.