Az ünnepélyes díjátadás programja

Az ünnepélyes díjátadás helyszíne, időpontja és közreműködői:

Parlament, 2008. december 18.

Dr. Molnár Károly kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter

Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter

Dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke

Dr. Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke

Dr. Péceli Gábor, a BME rektora

Garay Tóth János, a kuratórium elnöke

Pohárköszöntőt tartott: Dr. Molnár Károly K+F miniszter

Apáthy István

Villamosmérnök, az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet főtanácsosa

A díjat az új generációs Pille sugárzásmérő rendszer, az SPM plazmadetektor és a DIM pordetektor kifejlesztésében vállalt meghatározó szerepéért, amely rendszereket az amerikai, orosz, európai és más nemzetközi űrkutatási szervezetek használnak, továbbá a Pille rendszeren alapuló, kifejezetten földfelszíni alkalmazásra szánt – a sugárvédelemben, a nukleáris iparban (például a Paksi Atomerőműben) és a gyógyászatban, kutatásra és környezeti állapot felmérésre egyaránt alkalmazott – PorTL hordozható dózismérő és részegységeinek kifejlesztése terén elért eredményeiért, a magyar űreszköz fejlesztés nemzetközi tekintélyének növeléséért, az űrkutatási eredmények mindennapi alkalmazhatóságának megteremtéséért kapta.

1945-ben született Eichstättben. Villamosmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1969-ben. 1994-ben a FEANI-tól európa-mérnöki diplomát kapott. Az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet kutatója, főtanácsos, az Űrdozimetriai kutatócsoport vezetője. 1985-89 között vendégkutató a Max Planck Institut für Aeronomie-ban. Szakterülete elektronikai mérőműszerek fejlesztése űreszközök fedélzetére. Az első magyar űrelektronikai berendezés egyik fejlesztője, az első kelet-európai mikroprocesszoros űreszköz főkonstruktőre. Vezetésével ill. részvételével készültek töltött részecske energia-spektrométerek a VEGA és Rosetta üstökös-szondákra és a Fobosz Mars-szondákra. A második generációs “Pille” dózismérő rendszer főkonstruktőre (Mir űrállomás, Nemzetközi Űrállomás). Több, mint 100 cikk szerzője vagy társszerzője. A Magyar Asztronautikai Társaság elnökségi tagja, a Magyar Mérnökakadémia, az Űrkutatási Tudományos Tanács és az AEKI Tudományos Tanácsának tagja, az International Academy of Astronautics levelező tagja. Elismerések: Nagy Ernő emlékérem (1982), Állami Díj (1986), MTESZ-díj (2003), Bay Zoltán emlékérem (2005).

A díjat az életfogytig tartó, a fizikai-, kémiai és élettani követelményeknek megfelelő „törhetetlen” protézis-fémalapanyagok kutatás-fejlesztése, hazai előállítása, a nagyizületi implantátumok (csípőizületi-, térdizületi protézisek, gerinc implantátumok) kutatás-fejlesztése, tervezése, sorozatgyártásának megvalósítása, széleskörű hazai alkalmazásainak menedzselése, a beültetés orvostechnikai munkáit támogató eszközök megalkotása terén elért eredményeiért, a világszerte gyorsan elterjedt új sebészeti eljárás kidolgozásában való sikeres közreműködéséért – mellyel a térd ízfelszín-pótló protézisei helyett a beteg „saját anyagával” pótolják a hibás térdizületi felszínt – és 7 szabadalom kidolgozásában vállalt szerepéért nyerte el.

1938-ban született Hódmezővásárhelyen. 1961-ben gépészmérnöki, 1967-ben hőkezelő szakmérnöki, 1975-ben értékelemző oktatói, 1995-ben jogi szakokleveles mérnöki diplomát szerzett. 1961-től tervező a Járműfejlesztési Intézetben, 1963-tól gyártástervező, gyártásfejlesztési vezető, fejlesztési főosztály-vezető, kiemelt mérnök, főmérnök a METRIPOND Mérleggyárban, technikumi oktató.
Szakterületei: gyártmány- és gyártmányfejlesztés, öntés, hőkezelés.
1980 óta foglalkozik orvostechnikai fejlesztéssel. Tervezője az első sorozatban gyártott csípőízületi protéziseknek, 1986-tól igazgatója a METRIMED Orvostechnikai Leányvállalatnak. 1988-tól a vásárhelyi METRIMED Orvosi Műszergyártó Kft ügyvezető igazgatója, alapítója, tulajdonosa. 2008-tól konzorciumvezető sejt-biológiai kutatásokban, sejtadhéziós felületű implantátumok kutatás-fejlesztésében. Az innovatív cég szabadalommal védett nagyízületi protézisekkel, versenyképes csípő-, térd-, és gerinc-implantátumokkal segíti a betegek gyógyulását.
Kiemelkedő eredményeket ért el az értékelemzés hazai alkalmazásában.
Elismerések: munkaérdemrend, kiváló újító, kiváló feltaláló.
A cég két Innovációs Díj, Magyar Termék Nagydíj, Formatervezési díj birtokosa.

Dr. Bársony István

Villamosmérnök, egyetemi tanár, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet igazgatója

A díjat a pórusos szilíciumtechnológia területén elért, nemzetközi szinten is elismert és szabadalmakkal fémjelzett, kimagasló kutatási-fejlesztési eredményeiért, és azok alkalmazásáért fotovoltaikus és fényemittáló eszközökben, integrált gázérzékelőkben, bioreceptorokkal érzékenyített fotonikai szerkezetekben, továbbá az intézeti kutatási-fejlesztési stratégia megújításában és az eredmények elterjesztését biztosító spin-off cégek létrehozásában vállalt meghatározó szerepéért, a doktori képzést segítő tudományos iskolateremtő munkájáért, a fiatal tehetségek felkarolásáért és eredményes felsőoktatási tevékenységéért nyerte el.

1948-ban született Nyíregyházán. Az Ilmenaui Műszaki Egyetemen okl. villamosmérnök, majd műszaki kandidátus és 2001-ben az MTA doktora lett. A Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet és a Mikroelektronikai Vállalat kutatómérnöke. 1983-86-ig szilícium képátalakító fejlesztésen dolgozott a JRDC kutatójaként a Hamamatsu Photonics cégnél Japánban. 1988-tól a holland Twentei Műszaki Egyetem kutatója. 1993-ban az MTA KFKI ATKI, majd az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese, 2003-tól igazgatója lett. A BME Elektronikus Eszközök Tanszék egyetemi magántanára, 2004-től a Pannon Egyetem Nanotechnológia Tanszékének egyetemi tanára. Az MTA Elektronikus Eszközök és Technológiák Bizottsága volt elnöke, közgyűlési doktorképviselő, a Mikro/Nanotechnológiai Nemzeti Technológiai Platform vezetője. Szilícium eszköz, napelem, mikro- és nanotechnológiai területen 100 feletti nemzetközi közleménye és 12 szabadalma van, 7 tanítványa szerzett PhD fokozatot. Vezetésével megújult az MFA kutatási szerkezete, nemzetközi és ipari kapcsolatrendszere. Eredményeik hasznosítására spin-off vállalkozásokat alapítottak. A szilícium tömbi mikrogépészettel készült robbanásbiztos gázérzékelő és integrált tapintásérzékelő eszközük sikeres termék lett.

Dr. Duschanek Valéria

Élelmiszertechnológus-mikrobiológus, biokémikus, agrármérnök, az Iszkaszentgyörgy-i kísérleti fejlesztő laboratórium megalapítója és vezetője

A díjat a fogyasztói igényeknek megfelelő, nagy biológiai értékű új élelmiszeripari készítmények előállítása, piaci bevezetése, az új szemléletű enzimmegőrzéses élelmiszertartósítási technológiák kidolgozása és szabadalmaztatása, a funkcionális élelmiszerek és gyógyszernek nem minősülő étrendi kiegészítők (un. nutracetikumok) tárgykörben folytatott több évtizedes eredményes kutatási-fejlesztési tevékenységéért, táplálkozásterápiai munkásságáért, a „kíméletes” tartósítási módok elterjesztéséért, szellemi termékeinek megvalósításáért kapta.

1950-ben született Celldömölkön. 1977-ben tartósítóipari mérnöki diplomát szerzett a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Karán, 1980-ban a BME Vegyészmérnöki Karán mérnök-biológus szakmérnöki, 1981-ben a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen húsipari szakmérnöki diplomát. Egyetemi doktori fokozatát /1983/ élelmiszerkémia, az MTA TMB aspiránsi végbizonyítványát /1983/ biokémia tudományszakból a BME Vegyészmérnöki Karán szerezte meg. A K+F Patent Service Kft. ügyvezetője és fő tulajdonosa, az ET-TE Alapítvány elnöke. Alap és alkalmazott kutatási tevékenységét az élelmiszeriparon belül húsipari, baromfiipari, tartósítóipari és halfeldolgozó-ipari területeken végzi. Számos technológiai és termékfejlesztést valósított meg a minőségi és biztonságos élelmiszer – előállítás érdekében. Legjelentősebbek a húsminőség javítására kidolgozott tenyészszelekciós vérbiokémiai teszt, az enzimmegőrzéses biológiai tartósítás, a komplex halfeldolgozási program. 39 bejelentett, megadott szabadalom tulajdonosa, amelyekből a busa halolaj szabadalmat hasznosítja is. Eredményeit 57 publikációban tette közzé. A WABT-UNESCO Közép-Európai Szekciójának Táplálkozás és Egészség munkabizottságát vezeti.

Dr. Friedler Ferenc

Matematikus, a Pannon Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Műszaki Informatikai Kar dékánja

A díjat a nemlineáris hálózatok szintézise, az operációkutatás, az ipari folyamatok optimalizálását célzó, tudományos megalapozású, innovatív kutatási-fejlesztési eredményeiért, interdiszciplináris szemléletmóddal kidolgozott modelljeiért nyerte el, melyet széles körben alkalmaztak az energiaszolgáltató rendszerek működtetésének, a kémiai reakciók, a metabolikus hálózatok tervezésének optimalizálására. Sikeres tudományszervező tevékenységet folytat, a hazai informatikai oktatásban áldozatos munkát végez, melynek során az elméleti eredmények és a gyakorlati tudás egyesítésével járul hozzá az innovatív szemléletmód erősítéséhez.

1953-ban született Veszprémben, 1977-ben matematikus diplomát szerzett a JATE-n. A kémiai tudományok kandidátusa 1990-ben, doktora 1995-ben. A Pannon Egyetemen egyetemi tanár, alapítása óta dékánja a Műszaki Informatikai Karnak (2003) és vezetője az Informatikai Tudományok Doktori Iskolának (2000). Az MTA VEAB tudományos titkára (1996-2002), majd alelnöke (2002-2008). Hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban, európai egyetemek vendégprofesszora. Kutatási területe a műszaki rendszerek információs folyamatainak matematikai modellezése és optimalizálása. Az irányításával kidolgozott P-gráf módszertan egységes matematikai leírását adja hálózatszintézis feladatok fontos osztályaira az elemi reakciók szintézisétől a folyamathálózatok szintéziséig. Száznál több nemzetközi cikkben publikált eredményei a McGraw-Hill kiadó tankönyvének egy fejezeteként az Egyesült Államokban a vegyészmérnök oktatás részévé vált. Nyolc hazai és két külföldi tanítványa szerzett PhD fokozatot. Középiskolai tanárokkal alapította meg az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskolát. Díjak: Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, Kalmár-díj, Polinszky-díj, Neumann-díj, Szilárd Leó Ösztöndíj.

Dr. Kisbán Sándor

Építőmérnök, a CÉH Zrt. híd szakági főmérnöke

A díjat az első magyarországi ferdekábeles Duna-híd, nevezetesen a Megyeri-híd tervezése, méretezése, optimális kialakítása és megvalósítása során nyújtott kiemelkedően innovatív tevékenységéért, számos új szerkezeti megoldás kimagasló színvonalú kidolgozásáért és sikeres megvalósításáért, a magyar hídépítő szakma nemzetközi elismertségének növeléséért, környezetvédelmi szempontú közlekedésfejlesztési tevékenységéért kapta.

1949-ben született Szegeden. 1973-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott, okleveles híd- és szerkezetépítő mérnök. 1975-től az Uvaterv Hídiroda nagyfesztávú acélszerkezeti hídosztályának tervező, majd vezető tervező mérnöke. 1986-ban a BME Acélszerkezeti Tanszékén Dr. tech. címet szerzett ferdekábeles hídszerkezetek témakörben. Számos szakcikk szerzője, szakmai konferenciák rendszeres előadója. Jelentősebb hídtervezések, melyekben részt vett: szegedi Bertalan Tisza-híd, újvidéki ferdekábeles Duna-híd, tiszapalkonyai közúti Tisza-híd. 2002-től bekapcsolódott az M0 Megyeri Duna-híd tervezési munkáiba. Irányításával, aktív tervezői és fejlesztői munkájával készültek el a magyarországi első Ferdekábeles Nagy Duna-ág híd hazánkban eddig még nem alkalmazott szerkezeti kialakításai, statikai és dinamikai számításai, a 100 m magas vasbeton pilonszerkezetek, a híd szabadszerelése, a ferdekábelek feszítése és végső beszabályozása. Számos autópálya híd tervezője. Nevéhez fűződik az M0 autóút Keleti szektor több hídja, az M31 autópálya és az M6 autópálya Szekszárd – Bóly szakaszának több völgyhídja.

Dr. Tulassay Tivadar

Orvos, akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektora

A díjat a koraszülöttek és a csecsemők betegségeinek kutatása, az orvosképzés terén elért, nemzetközileg is elismert eredményeiért, az Egyetem kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységét segítő szervezeti változások kidolgozásában, koordinálásában és végrehajtásában folytatott több éves kiemelkedő tevékenységéért, nevezetesen a Pályázati és Innovációs Központ, a Szentágothai János Tudásközpont, a Technológia Transzfer Iroda, a Gyógyszerkutatási és Gyógyszerbiztonsági Centrum létrejöttében és hatékony működtetésében vállalt meghatározó szerepéért, az innovatív szemlélet meghonosításáért és elterjesztéséért nyerte el.

1949-ben született Galántán. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte 1974-ben. Az orvostudomány kandidátusa (1983), majd doktora (1989), az MTA levelező (2001), majd rendes tagja (2007). 1985-86-ban Humboldt ösztöndíjas vendégkutató a Heidelbergi Egyetemen. A Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika igazgatója 1993-tól, egyik alapítója a Semmelweis Egyetem Klinikai Doktori Iskolájának, az MTA által támogatott Nephrológiai és Gyermekgyógyászati Kutatólaboratórium vezetője, a Szentágothai Regionális Tudásközpont irányítója (2005-), a Semmelweis Egyetem rektora (2003-). Megszervezte a Semmelweis Egyetemen a technológiai transzfer folyamatok jogi és strukturális hátterét. Kutatási érdeklődése az újszülöttek elektrolit- és vízháztartásának, valamint veseműködésének szabályozása, ill. az éretlen veseműködés és a születés utáni adaptáció zavarainak kardiovaszkuláris szabályozására gyakorolt késői hatása. Eredményeit 256 tudományos közleményben hozta nyilvánosságra (IF: 313, citáció: 1429). Irányításával tudományos fokozatot szerzett 32 tanítványa. A Csecsemő- és Gyermekgyógyász Szakmai Kollégium elnöke. Az Osztrák Gyermekorvosok Társasága tiszteletbeli levelező tagja (1996), a Szlovák Gyermekgyógyász Társaság tiszteletbeli tagja (2003), a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagja (2006). Főbb elismerések: Belga Királyság Koronarendje (2002), a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme (2003), Dr. Szabó György orvostudományi díj (Hemingway Alapítvány díja) (2003), Ferdinand Démant Memorial Lecture (2004), Kerpel-Fronius díj (2006).

Vámos Zoltán

Villamosmérnök, a GE Hungary Zrt. Globális Fényforrásfejlesztési igazgatója

A díjat az általa irányított energiatakarékos, környezetbarát kompakt fénycsövek konstrukció- és technológia fejlesztése terén elért eredményeiért, szabadalmakkal fémjelzett mérnöki alkotó munkájáért, a termékek piaci bevezetése, globális elterjedése terén végzett innovatív szervezési és vezetési tevékenységéért, a nemzetközi vállalat fénycső fejlesztési központjának Magyarországra telepítése és a termékkörhöz kapcsolódó kiválósági központok létrejötte érdekében folytatott sikeres közreműködéséért, áldozatos innováció szervezési közéleti szerepvállalásáért kapta.

1964-ben született Budapesten. 1989-ben villamosmérnök diplomát szerzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A GE Hungary Zrt.-hez 1989 augusztusában került mint fénycső fejlesztő mérnök. 1993 novemberétől már a Kompakt Fénycső Fejlesztés vezetője. 1997 decemberétől a Kompakt Fénycső Fejlesztés Szervezet globális minőség vezetője. 1998 augusztusától az Autólámpa Minőség és Technológia Szervezet európai vezetője. 1999 júliusától ismét a Kompakt Fénycső területen, a Minőség és Technológia Szervezet globális vezetője lett. 2000 decemberétől a GE Hungary Zrt. Fényforrásfejlesztés Európai üzletág Alelnöke, Minőség és Technológia vezető, majd 2008 májusától tölti be jelenlegi pozícióját, a GE Lighting Fényforrás Fejlesztés Szervezet globális igazgatója. Aktív társadalmi tevékenységet folytat a különböző szakmai szervezetekben is. 2001-től a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mellett műkodő Pro Progressio alapítvány elnökségi tagja, 2005-2008 között a Magyar Innovációs Szövetség Alelnöki pozícióját töltötte be, míg 2007 márciusától mai napig a Nemzeti és Kutatási Technológiai Hivatal, Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács tagja.