Gábor Dénes-díj 2004 | Gábor Dénes Díj - Novofer Alapítvány

Az ünnepélyes díjátadás programja

Az ünnepélyes díjátadás helyszíne, időpontja és közreműködői:
TÖLÖSI Konferencia Központ, 2004. december 16.

Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter

Dr. Szanyi Tibor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára

Dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke

Boda Miklós, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke

Dr. Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke

Dr. Molnár Károly, a BME rektora

Garay Tóth János, a kuratórium elnöke

Pohárköszöntőt tartott: Dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke

Dr. Monostori László

Villamosmérnök, a műszaki tudomány doktora, a BME Gépészeti Informatika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA SZTAKI tudományos igazgató-helyettese.

A díjat a gyártási hierarchia különböző szintjeire jellemző komplexitás, változások és zavarok kezelésére kifejlesztett, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás módszerein alapuló új megoldásaiért; az intelligens gyártórendszerek, digitális vállalatok interdiszciplináris kutatási terén végzett, kiemelkedő nemzetközi elismerést szerzett iskolateremtő kutatásaiért; a fiatal kutatók igényes szakmai munkára nevelése terén elért eredményeiért, valamint hazai és nemzetközi tudomány-szervezői tevékenységéért nyerte el.

1953-ban született Budapesten. Villamosmérnöki oklevelét 1976-ban a Budapesti Mûszaki Egyetemen szerezte, melyet további diplomák (fejlesztõ-kutató irányú szakmérnöki, menedzsment) követtek. Az MTA doktora. 1977 óta az MTA SZTAKI munkatársa, 1995-tõl tudományos igazgatóhelyettesi beosztásban. A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára, a SZTAKI-ba kihelyezett Integrált Gépészeti Inf. Rendszerek–, majd 2002-tõl a Gépészeti Informatika Tanszék alapító tanszékvezetõje. A gyártásautomatizálás, termelésinformatika, mesterséges intelligencia, digitális vállalatok interdiszciplináris kutatása terén elért eredményeit mintegy 260 dolgozatban ismertette. Ismert, független hivatkozásainak száma több mint 600. Nemzetközi elismertségét jelzik elnöki, elnökhelyettesi pozíciói, tagságai nagy presztízsû tudományos szervezetekben, illetve azok bizottságaiban (pl. International Institution for Production Engineering Research, International Federation of Automatic Control, International Society of Applied Intelligence), „associate editori” tisztsége a Computers in Industry, a CIRP Journal of Manufacturing Systems, valamint az IEEE Transactions on Automation Science and Engineering folyóiratokban, tagságai igen jelentõs folyóiratok szerkesztõbizottságaiban (pl. CIRP Annals). Több mint 120 nemzetközi tudományos konferencia szervezõbizottsági tagja, 13 esetben elnöke. Humboldt Ösztöndíjas, Széchenyi Professzori Ösztöndíjas, MTA Közgyûlési Doktor Képviselõ.

Dr. Szabó Csaba

Általános orvos, az MTA doktora, a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató és Humán Élettani Intézet tudományos tanácsadója.

A díjat a merőben új kórélettani mechanizmusok és lehetséges új gyógyszertámadáspontok felismeréséért, az ezen mechanizmusokat befolyásoló gyógyszermolekulák kifejlesztéséért, a magyar szaktudás, nevezetesen a magyar farmakológusok nemzetközi tekintélyének növeléséért, a vérkeringési sokk, a gyulladás és az oxidatív/nitrozatív stressz kutatását célzó laboratóriumok létrehozásáért, kiemelkedő tudományos publikációs és iskolateremtő munkásságáért, az Amerikai Egyesült Államokban és Magyarországon kutatás-fejlesztési tevékenységet folytató, nemzetközi szinten elismert “spin-off” cég megalapításáért, sikeres feltalálói tevékenységéért kapta, melyet amerikai és európai szabadalmak sora fémjelez.

1967-ben született Gyõrben. Orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen szerezte. Élettani és gyógyszertani Ph.D. fokozatokkal rendelkezik. 1999 óta az MTA doktora. Kutatói tevékenységét a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató Intézetében kezdte, majd 1992-ben a londoni William Harvey Intézetben folytatta. 1994-ben a Cincinnati Egyetemen létrehozott egy, a vérkeringési sokk, a gyulladás és a nitrozatív stressz témaköreit vizsgáló laboratóriumot.
1999-tõl az általa alapított Inotek nevû gyógyszerkutató cég kutatási igazgatójaként, és a New Jersey Orvosegyetem professzoraként is dolgozik. Emellett 2002 óta a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató Intézet tudományos tanácsadója, ahol kutatólaboratóriumot vezet és oktat. Több mint 300 angol nyelvû, lektorált eredeti közleményben számolt be eredményeirõl, amelyekre
mintegy 8000 független hivatkozást kapott. A világ farmakológusai között, az Institute for Scientific Indexing hivatkozási listáján, a 25. helyen szerepel.
A British Journal of Pharmacology, a Shock, a JPET és a Molecular Medicine szerkesztõbizottsági tagja. Kutatásai gyulladás, szív- és érrendszeri betegségek, és cukorbetegség kialakulásában szerepet játszó új kórélettani mechanizmusok és gyógyszer-támadáspontok felismerésével, valamint az ezeket befolyásoló originális gyógyszermolekulák fejlesztésével kapcsolatosak. Több nemzetközi multicentrikus II és III fázisú klinikai kipróbálást vezet egy általa kifejlesztett poli ADP-ribóz polimeráz gátlóval, szív-és érrendszeri betegségekben. Preklinikai fejlesztést végez további originális molekulákkal (pl. katalitikus antioxidánsok, adenozin receptor ligandok).

2003-ban elnyerte a Brit Farmakológiai Társaság Novartis díját.

Dr. Szabó Gábor

Fizikus, a fizikai tudomány doktora, az MTA levelező tagja, a Szegedi Tudományegyetem Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék egyetemi tanára.

A díjat az alkalmazott kutatás, az ipari termékfejlesztés, nevezetesen az ultrarövid fényimpulzusok, a lézeres fotoabláció, a nagyfeloldású fotolitográfia, a kvantumrendszerek optimális szabályozása, a lézerek orvosi-biológiai alkalmazása és a fotoakusztikai spektroszkópia területén elért kimagasló és interdiszciplináris jellegű eredményeiért, áldozatos tudomány- és innovációszervező közéleti tevékenységéért, sikeres felsőoktatási munkásságáért kapta.

Nagykanizsán született 1954-ben. Egyetemi tanulmányait Szegeden a JATE-n végezte, ahol 1978-ban szerzett fizikus diplomát. 1981 és 89 között vendégkutatóként összesen 4,5 évet töltött a göttingeni Max Planck Intézetben, majd 1990 és 96 között vendégprofesszorként 2,5 évet a houstoni Rice Egyetemen.
A terawattos lézerek fejlesztésnek témakörébõl írt doktori értekezésével 1993-ban megszerezte a fizikai tudomány doktora címet, egy évvel késõbb a JATE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki. 2004-ben az MTA levelezõ tagjává választották. Kutató munkájának központjában a lézerek fejlesztése, valamint optikai módszerek ipari és orvosi alkalmazásainak tanulmányozása áll. 1996-2000 között vezette a Szegedi Tudományegyetem Fizikus Tanszékcsoportját, 1993-1999 között a TTK Doktori Tanácsának elnöke volt. 1998 és 2000 között tagja volt a MAB plénumának. 2000-ben kinevezték az Oktatási Minisztérium kutatás-fejlesztési helyettes államtitkárának, amely funkciót 2002 júniusáig töltötte be. 2003-ban a Magyar Innovációs Szövetség alelnökévé, illetve az ELFT fõtitkárává választották, 2004 óta az FTT tagja. Megalakulása óta részt vesz az MTA Lézerfizikai és Spektroszkópiai Bizottságának vezetésében, elõször titkárként majd elnökként.

Munkáját az ELFT Schmid Rezsõ díjával, az MTA Fizikai Díjával és Akadémiai Díjjal ismerték el.

Dr. Szabó Gábor, orvos

Orvos, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet osztályvezetője.

A díjat a magyar tudományos kutatás- és gyógyszerfejlesztés nemzetközi versenyképességét növelő, európai szinvonalú Orvosi Géntechnológiai Részleg megtervezésében és megvalósításában, a térben és időben egyaránt szabályozható transzgenikus technológiák fejlesztésében, a molekuláris biológiai eljárások és a géntechnológia kutatóintézeti meghonosításában, a mesterséges állatmodellek in vivo génmanipulációs technológiával történő előállításában nyújtott meghatározó jellegű innovatív tevékenységéért kapta.

1954-ben született Bóly községben. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerezte általános orvosi diplomáját 1979-ben. Molekuláris- és sejtbiológiából 1998-ban kapott PhD fokozatot a József Attila Tudományegyetemen. Kutatómunkáját a SZOTE Orvosi Biológiai Intézetében kezdte, 1981-1999 között az MTA SZBK Biokémiai Intézetének munkatársa és csoportvezetõje volt. 1985-1988 között az USA-ban a Princetoni Egyetem Biológiai Intézetének, majd a Roche Molekuláris Biológiai Intézetének posztdoktori ösztöndíjasa, 1990-1991-ig vendégkutatója volt. Jelenleg az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Géntechnológiai és Fejlõdés-Neurobiológiai Osztályának, valamint az Orvosi Géntechnológiai Részlegének a vezetõje. Kutatási területe az idegi mûködés és fejlõdés génszintû szabályozásának vizsgálata. A GABA-szintetizáló enzimeket kódoló gének mûködésének kiderítésében ért el jelentõs eredményeket. A csoportja által kifejlesztett transzgenikus egérmodelleket a világ számos laboratóriumában használják az agymûködés vizsgálatára. Több mint 30 közleménye jelent meg rangos tudományos folyóiratokban. Meghatározó szerepe volt az intézet nemzetközi színvonalú Orvosi Géntechnológiai Részlegének létrehozásában, valamint a transzgenikus technológiák kidolgozásában és a szolgáltatás bevezetésében. 2002-tõl az MTA Orvosi Genetikai Munkabizottságának a tagja és Magyarországot képviseli az EU Biológiai és Orvostudományi Kutatási Infrastruktúra Bizottságában.

Dr. Velich István

Kertészmérnök, a mezőgazdasági tudomány doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

A díjat a kertészeti tudomány, kultúra és ismeretterjesztés, a biotikus és abiotikus stresszekkel szembeni rezisztencianemesítési stratégia kidolgozása, a rezisztens kertészeti növényfajták nemesítése és termesztésbe vonása, a nemesítésben egy új, a genetikai terméspotenciált növelő ideotípus kialakítása és bevezetése, új egészségjavító, immunerősítő génforrások feltárása terén elért eredményeiért, genetikai és növénynemesítési oktatási tevékenységéért és a hiánypótló genetikai tankönyv szerkesztéséért és írásáért, valamint az új oktatási formák kidolgozása és bevezetése terén tanusított innovatív munkájáért nyerte el.

1940-ben született Karcagon. A kertészmérnöki diploma megszerzése után 1965-tõl a Kertészeti Kutató Intézetben a koraiság genetikai hátterével, a télállósággal, új ideotípus kialakításával, valamint marker gének felhasználásával foglalkozott.
1972-tõl a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben a hazai nemesítõ teamek összefogásával új ökológiai szemléletû stratégiát dolgozott ki a produktivitás növelésére. 1978-ban kandidátusi fokozatot szerzett. 1980-tól a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben nemesítési osztályvezetõként dolgozott. Nemesítõi munkája eredménye 15 államilag minõsített fajta. 1992-ben megkapta az MTA Doktora címet. 1994-tõl tanszékvezetõ egyetemi tanárként dolgozik a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, illetve a jogutód, Budapesti Corvinus Egyetem Genetika és Növénynemesítési Tanszékén. Fõ kutatási területei a biogénés abiogén stresszekkel szembeni reakció genetikai vizsgálata, illetve a rezisztencianemesítés. A doktori iskola alapító tagja. Tagja a MAE Agrogenetikai Bizottságnak, a Nemzetközi Kertészettudományi Társaságnak. Az MTA Növénynemesítési Bizottságának 1997-tõl alelnöke, 1999-tõl, pedig elnöke volt. Tagja az I. J. Hort. Sci. folyóirat szerkesztõbizottságának. Innovatív stratégiát dolgozott ki a kertészeti kutatás és oktatás összefogására, a hazai génforrások feltárására. Tudományos munkásságának eredménye 114 publikáció, ebbõl 5 könyv illetve 13 könyvrészlet.

Prof. Marosvölgyi Béla

Erdőmérnök, a mezőgazdasági tudomány doktora, a Nyugat-Magyarországi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

A díjat a környezetvédelem, a megújuló energiaforrások hasznosítása és a tájvédelem céljait szolgáló kutatási-fejlesztési tevékenységéért, nevezetesen a megújuló energiahordozók, ezen belül a biomasszák hasznosítása, az energianövények fajtanemesítése és ilyen ültetvények kísérleti referenciahelyének létrehozása, ezzel az alacsony termőképességű területek hatékony művelésbe vonása, az egyéb hulladékok biomasszaként történő energetikai hasznosítása és a kapcsolódó mintavételi és anyagvizsgálati EU szabványok kialakítása, továbbá az elért eredmények szintetizálása és publikálása terén végzett munkájáért, a kutatási területén megvalósult hazai és nemzetközi együttműködések indukálásáért kapta.

1942-ben született, Sátoraljaúhelyen. A soproni Egyetemen 1965-ben szerzett oklevelet, késõbb egyetemi doktori címet. A mûszaki tudományok kandidátusa, a mezõgazdasági tudományok doktora. 1965 óta dolgozik egyetemi oktatóként-kutatóként. Négy kutató-fejlesztõ intézménynél fejlesztõként is dolgozott.
Habilitált, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanszékvezetõ egyetemi tanára. Kutatási területe: az erdõgazdálkodás mûszaki fejlesztése, a fahasznosítás új technológiái és a lignocellulózok energetikai hasznosítása. Kutatási eredményei hozzájárultak a magyarországi energiagazdálkodásban a megújuló energiák szerepének elismeréséhez, megalapozták az ültetvényekre alapozott energiatermelés kiterjedtebb alkalmazását. Részt vesz a faenergetikai ültetvények betakarításának gépesítését célzó magyar-német közös projekt megvalósításában, a magyar-olasz ültetvénytechnológia-fejlesztési nemzetközi projektben, és az eredmények honosításában. Az általa vezetett tanszéken nyolc egyetemi tárgy kidolgozója és elõadója. 8 egyetemi jegyzet, 13 könyv szerzõje ill. társszerzõje, referált szaklapokban megjelent tanulmányainak száma 234. Nemzetközi konferenciák rendszeres meghívott résztvevõje. Tudományos közéleti tevékenysége jelentõs. Az MTA Köztestületének tagja, több MTA Bizottság munkájában vesz részt. A Magyar Biomassza Társaság ügyvezetõ elnöke, a CIGR tagja.

Széchenyi Professzori Ösztöndíjat nyert, melyet eredménnyel teljesített. 2000-ben MTESZ Díjat, 2003-ban EURO-SOLAR díjat kapott.

Somogyi István

Gépészmérnök, az Országos Villamostávvezeték Rt. létesítési igazgatója.

A díjat az alállomás szerelés és fenntartás területén megvalósult innovatív problémakezeléséért, a nagyfeszültségű távvezetékek létesítésének modernizációja, az új típusú távvezeték oszlopok szerelési és állítási technológiája, valamint a speciális energetikai nehézszállítási technikák fejlesztése terén elért eredményeiért, kiemelkedő szakmai munkásságáért és vezetői tevékenységéért kapta, mellyel hozzájárult a magyarországi átviteli hálózat kiváló üzembiztonságához, valamint a magyar villamosenergia rendszernek a nemzetközi együttműködő hálózatba (UCTE) történő integrálásához, és az európai hálózati kooperáció kiterjesztéséhez.

1946-ban született Monoron. A Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemen kitüntetéses gépészmérnöki diplomát szerzett, 1970-ben az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál helyezkedett el. Kezdetben a hálózati üzemzavarok és a nagyfeszültségû primer készülékek vizsgálatával foglalkozott, majd az OVIT által üzemeltetett transzformátorállomások karbantartásának és létesítésének operatív irányítója, késõbb a Szállítási és gépjármû osztály vezetõje volt. 1985 és 1993 között részt vett számos korszerû távvezeték szerelési technológia kifejlesztésében. Jelentõs szerepe volt az Ovit önálló tervezési tevékenységének megteremtésében, vállalkozó képességének kialakításában, a vállalat piacra nyitásának elõkészítésében és egyre eredményesebb mûködtetésében. 1993 óta az OVIT Rt. létesítési igazgatójaként – mint sokoldalú szakmai irányító, kitûnõ szervezõ és elismert vezetõ – nagy szerepet vállalt a cég zavartalan, a szakmai hagyományokat, humán és technikai értékeket megõrzõ, a piacgazdaság feltételeihez alkalmazkodó átalakításában. Széles spektrumú szakmai munkássága mindenkor a magyar villamosenergia átviteli hálózat létesítéséhez, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez kapcsolódott. Jelentõsen hozzájárult a magyar átviteli hálózat UCTE-integrációjához, és az európai együttmûködõ villamosenergia-rendszer déli (balkáni) kiterjesztéséhez. Rendszeresen publikálja az OVIT jelentõsebb mûszaki fejlesztéseit és folyamatosan részt vesz a szakma tudományos szervezeteinek (MEE, MKET, EBSZ) tevékenységében.
Eredményes szakmai munkájáért számos vállalati, iparági és miniszteri szintû kitüntetésben részesült.