Szomorú szívvel tudatjuk, hogy 2021. április 11-én, életének 79. évében koronavírus betegségben váratlanul elhunyt Szabó Zoltán, a  Gödölle, Kékes, Mészáros & Szabó Szabadalmi és Védjegy Iroda alapító tagja, Jedlik Ányos-díjas szabadalmi ügyvivő.
Szabó Zoltán 1942-ben született a felvidéki Nemeskosút községben, a Csallóköztől északra fekvő Mátyusföldön, amely akkor Magyarországhoz tartozott. Édesapját nagyon korán elvesztette, az orosz fronton tűnt el 1943 januárjában. Édesanyjával 1947-ben Győrbe költözött anyai nagyszüleihez. Győrött végezte iskoláit, ott tanult meg hegedülni, és ott ismerte meg későbbi feleségét, Prettenhoffer Monikát, aki hű társa lett élete végéig. 1960-ban érettségizett a Révai Miklós Gimnáziumban kitűnő eredménnyel. Ezután tanulmányait állami ösztöndíjjal a nagyhírű Drezdai Műszaki Egyetemen folytatta, ahol 1966-ban gépészmérnöki diplomát szerzett.
Mérnöki pályáját az Egyesült Izzólámpa és Villamosági Rt. (Tungsram) cégnél fejlesztőmérnökként kezdte meg. 1971-ben a Danubia Szabadalmi Irodánál helyezkedett el szabadalmi ügyvivőjelölti munkakörben. Az ügyvivői hivatás és munka rejtelmeibe Somorjay Ottó szabadalmi ügyvivő vezette be, őt tekintette mesterének. 1974-ben szabadalmi ügyvivői vizsgát tett kitűnő minősítéssel, utána korábbi munkáltatójánál, a Tungsramnál volt vállalati szabadalmi ügyvivő. Közben mérnökközgazdász tanulmányokat folytatott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1982-től a Budapest Nemzetközi Ügyvédi Munkaközösség (utóbb S.B.G. & K.) szabadalmi irodájában volt ügyfelek képviseletével foglalkozó szabadalmi ügyvivő.
1990-ben három kollégájával megalapította a Gödölle, Kékes, Mészáros & Szabó Szabadalmi és Védjegy Irodát, melynek partnere és sok éven át vezetőhelyettese volt. 2003-tól európai szabadalmi ügyvivőként, 2004-től európai védjegy és formatervezési minta képviselőként is működött. 2006-tól haláláig tanácsadója volt az Irodának. Szabó Zoltán szabadalmi ügyvivői tevékenysége mellett aktív tagja volt számos iparjogvédelmi szervezetnek. 1972-től tagja, 1990-től főtitkárhelyettese, illetve alelnöke volt a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesületnek (MIE). 1990-től tagja volt a Szellemi Tulajdon Oltalmára Létesült Nemzetközi Egyesületnek (AIPPI), 1990-től 1994-ig tagja volt az AIPPI Magyar Csoportja vezetőségének. Tevékenyen részt vett a magyar iparjogvédelmi egyesületek által három évenként rendezett nemzetközi AIPPIMIE konferenciák szervezésében és lebonyolításában. Széleskörű iparjogvédelmi ismeretei, kiváló nyelvtudása, németül anyanyelvi szinten, angolul nagyon jól tudott, diplomáciai érzéke és megnyerő, kedves személyisége, mellyel a résztvevőket fogadta, adott esetben problémáikat kezelte, nagyban hozzájárult a konferenciák  sikeréhez.
Alapító tagja volt az 1989-ben egyesületként létrehozott Szabadalmi Ügyvivői Kamarának. Az 1996-ban megalakult köztestületi Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamarában 2002-ig tagja volt a Kamara elnökségének, 2003-tól 2005-ig pedig ellátta a Kamara elnökének tisztét. Tagja volt továbbá az ügyfélképviselettel foglalkozó iparjogvédelmi szakembereket tömörítő Iparjogvédelmi Képviselők Nemzetközi Szövetségének (FICPI).
Szabadalmi ügyvivői és társadalmi tevékenysége elismeréseként 1994-ben megkapta a MIE Iparjogvédelmi Emlékérmét, 1997-ben a szabadalmi ügyvivők közül elsőként Jedlik Ányos-díjjal tüntették ki, 2003-ban a Kamara Somlai Tibor-díját vehette át. Szabó Zoltán, aki mindenkinek csak „Zoli” volt, jó kolléga és hű barát volt. Legendás volt önzetlen segítőkészsége, függetlenül attól, hogy kiről vagy miről volt szó. Derűt, optimizmust sugárzott maga körül, ahol csak megjelent. Weöres Sándor írta egyik prózai írásában, hogy „az egyetlen igazi méltóságra, a szeretetre méltóságra kellene irányt vennünk”. Zoli ezt megvalósította; az őt ismerők szívében élt és fog élni. 
Szabó Zoltán kedves partnerünk és barátunk áldott emlékét megőrizzük.